2007. február 1.

World of Warcraft

Mivel egy páran panaszkodtak, hogy sokkal többet beszélek, illetve blogolok a WoWozási szokásiamról, mint amennyit játszok, így most azt kell mondanom, hogy egy kicsit valóban így van, mert néha jobban szeretnék játszani, csak éppen időm nincsen rá sok. Tegnap azonban végre jutott. Azért közben még egyszer kétszer megzavart főnök, de az szerencsére tényleg csak 10 perces meló volt:D Wowzási kalandjaimat mindig úgy terezem meg, hogy teszek egy nagy kört bizonyos küldetésekkel, majd ha azok megvannak, akkor egyszerre egyszerűen tudom leadni a küldetéseket. Na ez szokott felborulni, amikor útközben ezek teljesítése közben lelek egy-egy küldetésre. Na akkor vagy csak fel szoktam venni és elfelejteni, hogy hol is szedtem fel őket, vagy azonnal gyorsan megcsinálom, mert olyan kis egyszrű küldik ezek. Éppen egy ilyet teljesítettem, amikor valaki a világ másik feléről, az Ork fővárosból küldött nekem egy kis privát üzenetet, hogy nem akarok e menni egy instancéba (na erre kitalálok gyorsan valami magyart), na mondom okés, nekem mindegy, hol gyilkolok így legalább találkozok orkokkal, élőhalotakkal, és más egyéb gusztustalan hordás egyedekkel. Na uccu neki. Küldetéseket megosztották szépen velem. Ilyenkor ezeket utálom átvenni, mert ilyenkor aztán tényleg fingom sincsen, hogy hol is kell majd ezeket leadni. Gondoltam én, hogy a közelben lesz majd. Egy balóban ott volt. Egy másik Undercityben, ami nem is volt gond, mert oda kellett még mennem egy küldi miatt, de volt kettő valahol a semmi közepén, ahova szépen el kellett vándorolnom. Na gondolom meglesz az, végigmegyek az úton azt ott vagyok. Hegyek mögött volt, gondoltam lesz egy közelebbi hágó nem az ami távol van, de sajnos nem volt így abba atávoliba kellett menni... Szóval vagy egy órát kutyagoltam, mire odaértem és letettem a küldit. Majd kedves Szívkövem felhasználásával visszateleportáltam a megszokott környezetembe, és lefeküdt mind a karakterem, mind én.

Mellékeltem ide két szép képet. Igaz már régiek, mert a 18as szintet taposom most, de azért megnézhetőek. Az első képen éppen azt tanulom, hogyan is kell idomítani az állatokat. Az előttem szálló állat sikerült betanítanom és ezt megünnepelve mentem vissza leadnia küldetést, hogy milyen okos vagyok. A másodikan valami szellemet kell gyaknom, de már az én kis cicuskám segítségével!


1 hozzászólás:

Alwares írta...

Oh a régi hunter képességek. Mindjárt elsirom magam a képet nézve és a régi jó kis wowozásokra gondolni az én is kis törpömel. :D
Az instanszra nem is lesz magyar szó asszem :D

Megjegyzés küldése