Dobrinya

orosz mesefilm, 65 perc, 2004

rendező: Ilja Makszimov
forgatókönyvíró: Alekszander Bojarszkij, Ilja Makszimov, Maxim Szvesnyikov
zeneszerző: Valentyin Vaszenkov

Zabava, a herceg unokahúga szép fiatal lány és szerelmes Jeliszejbe, a fiatal hírnökbe. A herceg nagy kártyás és hatalmas adósságot halmozott fel a gazdag kereskedőnél, aki feleségül akarja venni az unokahúgát. A két üzletember kifundál egy tervet. A kereskedő elrejti a lányt és megpróbálja rávenni a házasságra. Eközben a herceg mindenkinek elhíreszteli, hogy Zabavát elrabolta egy sárkány. Felkérik a helybéli hőst, Dobrinya Nikiticset, hogy keresse meg a sárkányt és szabadítsa ki karmai közül a lányt. Jeliszej, az egyetlen, aki igazán aggódik a lányért, lesz útján a segédje. Nem könnyű Dobrinjának és fiatal társának teljesíteni küldetésüket. Semmit sem tudnak a herceg titkos tervéről és meg kell küzdeniük az öreg varázslóval, aki a kereskedővel szövetkezett.

------------------

Ezt a mesefilmet láttam az előbb a DunaTV-n. Először azt hittem, hogy valami hülye orosz mese, de rég szórakoztam ilyen jól. Szerintem még a Shrek 3-nál is sokkal jobb volt. A legjobb a sárkány volt, aki nem tudott repülni sem, plusz még tüzet fújni sem. S mikor mondta a főgonosznak, hogy rágyújtja a házát, akkor előkapott egy gyufát:D Szóval nagyon kedves volt. A karakterek tipikus oroszak voltak. Na szóval jó volt!

Egy öreg háromszög

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt szögeihez:Menjetek szögeim számegyenest látni." Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük. Ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvűen interpoláltak. Egyszer csak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ők azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus előrántotta törtvonalát és pível osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy sötét, dőlt síkban lévő koordinátarendszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört irt le hatalmas köríveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették öt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom így szólt: "Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecilia kezét". Lett nagy öröm, átrendezés, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.