Sikeres hétvége

Azt kell mondanom sikeres egy hétvégém volt. Csütörtökön indultam a nagy bevásárlásra, hogy Nomimnak megvegyem az ajándékát, amit aznap nem sikerült megvenni, viszont kitaláltam, hogy mit vegyek így megnyugodtam. Ezt másnap meg is vettem és már csak a sütihez kellet előkészülnöm, amit pénteken este meg is sütöttem. Finom lett:D
Szombat reggel volt most a mérkőzésünk, ahol egy hülye szögletgól miatt 1-0ra vezetett az ellenfél kinn nagytétényen, szóval jó messze volt. Majd jöttem én egy beadásra és szépen betérdeltem a kapuba a labdát. 1-1. A második félidőben lejöttem, mert volt még csatár a kispadon. Mikor mentem be, hogy valamit magamra vegyek, hogy ne fázzak meg, akkor lőttünk egy gólt. Mikor kijöttem, akkor majdnem lőttünk megint egy gólt, erre nem, hanem abból mi kaptunk egyet. 2-2. Majd nagy szerencsénkre lőttünk még egyet, így 3-2re mentünk, amikor kapott az ellen egy 11est. Haver mellettem mondja, hogy tuti, hogy fölé lövi, s tényleg fölé lőtte. Majd még Glovinak volt egy nagy helyzete, de 5 méterről fölé bombázta:D Nyertünk. Már másodjára a héten (szerdán is nyertünk).
Szombati napom pedig folytatódott Nomim születésnapján, ami jól sikerült és rengeteget pihentünk. Vasárnap sajnos haza kellett jönnöm, mert neki is tanulni kellett, meg nekem is, így tanultam, amit folytatok ma is, azaz most. Valamint ma nem mentem suliba, mert nem tudtam. Azaz ha nagyon szerettem volna, akkor meg tudom csinálni, de annyira azért nem kellett menni.

http://zona.hu

Szoftvertechnológia + Pihenés

Na kérem szépen először is másodjára is megbuktam LZ kapudatárgyából a csodálatos Szoftvertechnológia nevezetű tárgyból. Nagyon hasznos a tárgy, azonban feleslegesen baszogatják a diáksereget a hülye zhkkal és vizsgákkal, mert van értelme az egésznek, csak ezek a számonkérések... na nem is mondok semmit...
Szerdán és csütörtökön sikerült egy kedves két napot szívemmel eltölteni Nagymaroson így sikerült kipigennem és elfelejteni LZ hatalmas nagy alakját, de most már sajnos visszajöttem és az alak is. Jól éreztük magunkat, nem csináltunk semmit, csak pihi, nem mentünk sehova, csak pihi, kikapcsolódás.
A végén megemlítem, hogy tessék nézni újra Prison Breaket, na meg jött az új Terminátor sorozat is!

The Simpsons Movie

Tegnap Nomimmal sikerült megnéznem, a The Simpsons – The Movie filmet, ami valami hihetetlen jó volt. Egyszerűen nem lehet elmondani, hogy miről is szólt, mert, hogy sok mindenről az tuti, szóval meg kell néznie mindenkien. Nekem meg azt hiszem be kell szereznem az első 17 évadot azt hiszem, vagy 18 nem tudom már, de az tuti, hogy az összest, mert, hogy mindegyiket látni kell. Szóval irány megnézni pókmalacot.

Aquaréna

Kicsit már nagyon lemaradtam a blogírásban, de ez annak volt köszönhető, hogy nem értem rá írni, mert nem voltam itthon.

Múlt csütörtökön melóztam egy kicsit és kiderült, hogy van egy kis szabadidőm, így Nóri szervezésében elmentünk Nomimmal a mogyoródi Aquarénába. 9-es reggeli tali örsön. Nóri sehol, de semmi vész, mert jön egy 10 perc. Csak éppen az volt a gond, hogy a HÉV az 9kor ment el és utána már csak 9:45kor ment a következő, szóval kellett egy kicsit várni.
Azt leszálltunk Mogyoródon, azt később kiderült, hogy eggyel előbb szálltunk volna le, akkor sokkal kevesebbet kellett volna gyalogolni, bár így utólag azért nem annyira, de azért egy kicsivel.

Szóval nem is tudom mit is mondhatnék erről a kedves kis vízi parkról. Csak annyit, hogy sokan vannak mindig és, hogy első látásra kicsinek tűnik, de aztán ha jobban belegondolsz, akkor bőven elég. Valamint, ha elsőnek mész, akkor mint a mondás mondja: minden újszülöttnek minden rég vicc új. Tehát a csúszdák nekünk is újak voltak, de a végére azért már nem, és mondjuk másnap már nem mentem volna vissza, mert azért egy picikét drága volt a belépő, de azért megfelelően szórakoztunk érte. Majd jövőre is elnézünk ide, vagy legfeljebb nem ide, hanem máshova…

Állatkert

Hétfőn, sok halasztást követően sikerült eljutnunk barátnőmmel a Budapesti Állat- és Növénykertbe. Utoljára azt hiszem, vagy 10 éve voltam, vagy lehet még több, de sokat nem változott. Vagyis na változott, de azért mindent a helyén megtaláltam. Nem is tudom hol kezdjem. A belépő 1200 volt, mert diákok vagyunk, de egyébként ha nem, akkor 1600. Ezt figyelembe véve, hogy etetni kell az állatokat és nem mindennap jársz ide, egész kellemes az ára. Bár erre nagyanyám azt mondta, hogy semmi pénzért sem jönne el ide, látok elég állatot az utcán, meg bezzeg az ő idejében még csak 2 forint volt. Erre szoktam neki mondani, hogy bezzeg az én időmben volt még Hollywood Multipley mozi, most meg csak Palace van. Na de térjünk vissza az állatkerthez. Kaptunk egy kedves térképet, amin mindenféle információ fennvolt, hogy mit hol találunk, illetve mit hol nem fogunk most találni, mert felújítják a nagy sziklát. Végülis a felújítás szükségszerű, mert már nem egy új az állatkert és az állatoknak is jobb körülményekre van szükségük ha már ott vannak és nézhetjük őket.
Rengeteg állatot láttunk, mindent meg lehet nézni, majdnem mindenki tapizni is lehet, valamint rengeteg az információ és kellemes egy napot el lehet tölteni ott. Szóval egy családi kiruccanásnak megfelel. Minden sarkon egy pad, ahol le lehet ülni, ha már elfáradtál, vagy csak kellemesen szeretnél pihenni egy kicsit. Egy szép kis parkra hasonlít, ahol nincsenek szemetek, nincsenek kutyagumik. Kellene még ilyen szintű közpark, bár ezt már kifejtettem párizsi összefoglalómban...
Jól éreztük magunkat és érdemes lesz majd máskor is elmenni. Majdnem elfelejtettem, hogy a bérlet, 365 napra csak 10ezer forint.

1 év

Bizony már egy éve annak, hogy együtt vagyok az én szeretett Nomimmal és csak annyit mondhatok, hogy ennél is többet szeretnék még vele együtt lenni!

Párizs - A Nagy Összefoglalás

Kicsit megkésve, de most jutott időm arra, hogy megírjam a nagy-nagy összefoglalót a párizsi kirándulásomról, amelyet szerettet barátnőmmel tettem meg.

Az előkészületekről nem nagyon ejtenék sok karaktert, mert hát mit kellett intézni? Ugye mit viszünk egyértelmű. Biztosítás: beteg és csomag. Repülőjegy. Euró. Meg a szállás. A szállással szerencsénk volt, hiszen ott dolgozik Nomim unokatesója így az megvolt olcsón, azaz ingyért, igaz csak egy kanapé, de már az is elég volt nekünk.

Akkor az utazás. Ugye minden normális ember repülővel teszi meg ezt az utat, mert rövid és kényelmes. Először megnéztük a fapados árakat és az valahogyan sokkal drágább volt, mintha nem azzal mentünk volna. Tehát a választás az Air France egyik járatára esett, ami 2 óra alatt odaér a Charles de Gaulle reptérre. Kb ennyi idő alatt sem érnék le Pécsre IC-vel, csak hogy tudjuk mihez tartsuk magunkat. Mivel még soha nem repültem… azaz nem ültem utasszállító repülőgépen, mert helikopteren már igen, ezért kicsit azért izgultam, hogy vajon milyen lehet. Nomim is nagyon izgult. Jobban, mint én, de sikerült megnyugtatnom, hogy semmi baj nem lesz. Felszállunk, azt megyünk, majd leszállunk. Ferihegy 2bről mentünk, ami nekem nagyon tetszett, semmi csicsa, szép, meg minden és mindent meg lehetett azonnal találni. Bár a gépünk egy másfél órás késéssel indult így elüldögéltünk a tranzitváróban és nézelődtünk és azt vettük észre, hogy azért itt is vannak mindig. Beszállás, felszállás, leszállás. Semmi sem zavarta meg a nyugalmunkat. Bár Nomimnak a felszállás nem tetszett, hiszen gyors indulás után levegőben voltunk már és ott ilyen érdekes volt, hogy mintha szállna fel, de kicsit visszaesik és ez zavarta egy kicsit, de utána már nem. Nekem egyszerűen csak érdekes volt. Sokat nem láttunk a földet, mert sok volt a felhő fenn. 2 óra repülés után pedig már ott is voltunk. Leszálltunk, kimentünk, megkaptuk csomag és elkezdtünk várakozni a vendéglátónkra, Fannyra. Mire elkeveredtünk az RER-hez és kiszolgáltuk magunkat is kis vízzel, hamarosan meg is érkezett Fanny. Rövid bemutatkozás és máris indultunk befele…

RER-rel egészen be a központig, majd egy átszállás egy deáktérhez hasonló helyen, csak épp itt nem három metró találkozott, hanem vagy 8-10, már nem emlékszem pontosan mennyi, de sok. És a metrók mellett még ugye volt az RER-ek is. Másik metróra felszáll, majd rövid gyloglást követően elékeztünk lakáshoz, ahol volt vagy 6 emelet, de lift az nem volt. Érdekes felépítésű volt. Volt egy konyha, egy fürdőszoba egy nappali és három hálószoba, mert ennyi ember lakott együtt, mert még így is egy kicsit drága a lakás. Szóval kaptunk egy kanapét. ettünk egyet, majd elindultunk még aznap sétálni egyet a környéken, mert azért ott is volt egy két látnivaló. Este nagyon szép volt minden, mert ráadásul felmentünk egy dombra, ahonnét lehetett majdnem egész Párizst látni. Bár már 10 óra volt,de még nem volt sötét annyira, hogy az Eiffel-tornyot is kivilágították volna. Hazafelé menet meg jól eláztunk. Ilyenkor volt nagy forgalma a helyi árusoknak, ahol lehetett esernyőt kapni. Végül is azért nem áztunk el annyira, de azért áztunk egy kicsit.

Akkor most jön a látnivalók felsorolása, hogy mit is láttunk ezalatt az egy hét alatt.
Másnap, azaz pénteken leutaztunk Versailles-ba és megnéztük az ott lévő kastélyt, ami hatalmas volt. Vagyis inkább a kertje volt hatalmas, mert ahhoz képest eltörpült a belső felépítés. Nekem ezeknek a kastélyoknak a felépítése nem tetszik, hiszem egy csomó szoba egybe van nyitva és mire eljutsz mondjuk a saját lakosztályodig, addig egy csomón átmész. Mondjuk nem is voltak annyian, de akkor is. Természetesen csicsa az volt. A kert, na az fantasztikus volt, egy csomó időbe telt, mire mindent megnéztünk, vagyis arra nagyon nem jutott idő, de oda egy bicikli kell, mert egyébként nagyon lefáradsz. Ja és nem is említettem, hogy vagy 1 órát álltunk sorba, mire kastélyba bejutottunk. Hazafelé megálltunk az Eiffel-toronynál, hogy még hétvége és a nagy roham előtt feljussunk a tetejére. Azt hittük, hogy Versailles-ban vártunk sokat, de nem, itt még többet álltunk. Mind a négy sarkánál fel lehetett menni, de mind a négynél rengetegen voltak. Viszont utána mire feljutottunk a tetejére, na azaz élmény megfizethetetlen. Mondjuk azt, hogy tényleg mindent be lehet látni. Nem azt mondom, hogy mikor felmentem, akkor kisfiús szájtátással néztem le, de azért jó érzés volt lenézni. Gyors fényképezés után, kis megpihenés, szájtátogatás után még lementünk és a másik oldalról is lefényképeztük a tornyot, majd hazaindultunk enni, inni, meg kidőlni. Hihetetlen milyen fáradtak voltunk. Evés után azonnal kidőltünk.
Hétvégére kaptunk idegenvezetőt is, de csak szombat délutántól, hiszen Fanny is hétvégén piheni ki magát és akkor jó későn felkelni. Előtte azt ajánlotta, hogy nézzünk meg egy parkot, mert minden egyes kerületben van egy érdekes park, vagyis nem egy érdekes park, hanem egy park, ahol nem sétáltatnak kutyát, nem fekszel ürülékbe, így nyugodtan ki lehet ülni egy kényelmes padra, egy kényelmes fűbe és mindenhol virágok és tiszta környezet vár rád. Ez minden egyes parkra igaz, ne meg az is, hogy mindig látsz futó embereket, minden mennyiségben. Szóval a hétvége az eltelt azzal, hogy megnéztük a nagy gazdag utcát, ahol csicsa minden mennyiségben, na meg gazdag üzletek, hotelek és éppen az egyik előtt várták Tony Parkert, aki éppen aznap házasodott meg valami másik csajjal, akit szintén nem tudtam, hogy ki az. Majd elsétáltunk Notre Dame-hoz. Gyönyörű nagy. Egyetemi részbe, hol sok a diák, csak éppen nem most, nyáron. Megnéztük, hol lakott ezelőtt Fanny. Bastille, ahol egy opera van, és nincsen már Bastille. Megint jól lesétáltuk magunkat és megint jól kifáradtunk. A hétvége másik napján, vasárnap meg a Champs-Élysées és a diadalív, meg megnéztünk, hogy hol is van Sárközy, meg a többi fejes. Délelőtt még egyedül megint elmentünk Nomimmal sétálni, de most azt a helyet néztünk meg, ahol mindenféle fejes kapitányt eltemettek: Les Invalides, plusz még megnéztük az Eiffel-tornyot a másik oldalról is, hogy mindenhonnan legyen megfelelő fotónk.
A hétfői napot a múzeumoknak szenteltük, azaz a Louvre-nak és a Musée d’Orsey-nak. Bár mint kiderült, csak a Louvre-ra jutott időnk, vagyis energiánk, mert egy rövidke sorban állás után 5 órát töltöttünk a múzeumban. És ezalatt mindent megnéztünk, vagyis mindenre vetettünk egy pillantást. Nem vagyok egy nagy múzeumlátogató és nem állok egy kép előtt öt percig, de azért mindegyikre tudok kommentelni valamit. Szóval azért nagy volt, voltak szép dolgok. Ami pedig Mona Lisát illeti. Sokan voltak ott és annyira nem is nagy szám. Bár az mondjuk tényleg érdekes, mintha mindig rád mosolyogna. A látogatás után kidőlve még megnéztük a Tülériéákat, ami nagy park. Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy az öt órás múzeum alatt jó nagy eső volt így az kimaradt az életünkből. A parkban szerencsére már nem esett. Láttunk légi bemutatót, hiszen készültek a nemzeti ünnepre. Majd mire elértünk a park végét már kezdett csepegni az eső. Felszálltunk metró és hazamentünk és kidőltünk úgy ahogy voltunk.
Kedden jöhetett akkor a Musée d’Orsey. Rutinosan gondoltuk, hogy korán odamegyünk és talán sikerül hamar bejutni. Tévedtünk. Mindenki akkor szeretett volna és kb a másik utca sarkáig húzódott a sor. Így úgy gondoltuk, hogy sétálunk még egy jó nagyot előtte, ami meg is volt és kb bejártuk megint az egész belvárost és elmentünk Notre Dame-ig majd vissza, majd akkor álltunk be a sorba és egy óra várakozás után benn is voltunk. Ez a múzeum sokkal kisebb volt, mint a Louvre, de azért itt is sikerült eltölteni egy 3 órát. Viszont az impresszionistákat szeretem így még jobban élveztem is. A mai napon döntöttünk úgy, hogy megkóstoljuk az igazi franciakaját és elmentünk egy étterembe. Mivel kicsit estére terveztük a dolgokat és még volt egy kis időnk a múzeum után ezért körülnéztünk a térképen és találtunk egy parkot, amit még nem láttunk, így elmentünk oda és egy nagyot pihentünk. Éppen megint eső után volt és szerencsére utána sem esett, szóval jókat várakoztunk, utána meg egy jót ettünk. Fanny, Fred (egyik lakótársnője [Frederic]) és mi. Valami rákocskákat ettem, meg egy finom kis kacsát, meg valami körtés sütit a végén. Mikor befejeztük és mindenki jóllakott, akkor mi Fannyval metróra, Fred pedig biciklire szállt, és végül Fred nyert, ami azért jelent valamit, pedig azért itt gyorsak a metrók is. És ráadásul olyan metróval mentünk, amiben nem volt vezető. Kaja után kidőltünk és most egy kicsit tovább aludtunk.
Szerda volt az utolsó nap, amikor még valamire időnk is volt, de mivel már mindent láttunk így úgy gondoltunk elmegyünk egyet vásárolni és sikerült is nekem venni egy úszónadrágot és majdnem egy rövidnadrágot is, de az nem jött össze, mert nem volt a méretemben. Nomimnak nem sikerült semmit, mert kicsit finnyás volt. Pedig már azt hittem velem nem lehet vásárolni:D Vásárlás után találkoztunk Fanny húgával is, aki éppen útközben volt, hogy elmenjen barátjával Dél-Amerikába, de azért még szorított nekünk időt. Vele is még megnéztük, amit esetleg még nem láthattunk, beszélgetünk, majd elbúcsúztunk és hazamentünk. Előtte még a közeli parkba benéztünk, ahol egy jót szundiztam és pihentünk.

Eljött az utolsó nap, amit egy kis bevásárlással töltöttünk. Ennivaló az útra, meg néhány dolog, amit hazaviszünk az otthoniaknak, majd irány ki reptér, felszállás, leszállás és máris a szeretett Budapestünkön voltunk. Bár megjegyzem a becsekkolás a Charles de Gaulles-on sokkal rosszabb volt, mint ferihegyen.

A végére szoktam hagyni mindig a nagy összefoglalást, hogy mi is volt a lényeg meg minden. Most csak azt tudom mondani, hogy feledhetetlen egy hetet töltöttem Párizsban az én egyetlenegyemmel, Nomimmal!

Hétvégi nagy pihenés

Gárdonyból hazaérve kellett még egy kicsit munkálkodnom egy projekten, majd utána kiderült, hogy hétvégén teljesen szabad leszek. Így azonnal hívtam Nomimat, hogy az egész hétvégén az övé vagyok és senki másé nem. A találkozást már aznap megejtettük. Este ettünk egy jót, majd azonnal beis dőltünk az ágyba, mert mind a ketten hullák voltunk. Ő azért, mert unokatesójának gyerekére vigyázott és hát hiperaktív az a gyerek, én meg ugye Gárdony miatt. Másnap segítettem Nomimnak és anyukájának bevásárolni, majd ebéd után elmentünk szüleivel Nagymarosra, ahol aztán tényleg sikerült megint tovább pihennünk magunkat. Fürödtünk, úsztunk, meg ettünk, ittunk, pihentünk, pihentünk és pihentünk. Szóval jó kis pihenés volt a hétvége. Ma pedig itt vagyok!

Ocean's Thirteen

Tegnapi nap folyamán a Magyarítások Portál vezetősége tartott egy kis összeröffenést, ahol sok mindent meg kellett beszélni, hiszen nagyok vagyunk, mindenki tudja még mi is. Na meg néhány tervet, ügyet meg minden.



Majd ezek után kitaláltuk, hogy aszonyokkal el kellene menni valami filmet nézni. Na meg ha már itt vagyunk westend, akkor miért ne. Andy Transformerst szeretett volna, de én azt láttam. Shrek 3-at is akart, de azt is láttam. Harry Pottert is akart, de azt meg Nomim nem szerette volna. Így lett az Ocean's Thirteen, de nem a westendben, hanem a Mammutban, mert barátnőm nem ért volna időben a westendbe.

Valamelyik újságban olvastam, hogy ez a film tipikusan azért hordoz ennyi nagy színészt, hogy jó sok bevételt generáljon és mindenki el tudja ezzel látni magát és tudja vinanszírozni a művészfilmjeit. Bár itt kifejezetten George Clooney-ra gondolt a szerző, de tényleg így igaz. A sok név hallattán mindenki megnézi, hogy hogyan parádéznak együtt. Ismét kirabolnak egy kaszinót, ismét nagyon szól minden, de csak egy jó forgatókönyvve van, meg a színészek. Az a tipikus egyszer megnézem és nagyon jót szórakozok, de semmi mondanivalója nincsen. Mármint nem fogsz elgondolkodni a világ értelmén, hanem, mint mondtam a tipikusan csak szórakozok egyet. Még a L'ecsóban is sokkal több mondanivaló volt. Bár azt vettem észre, hogy egy anyázás sem volt a filmben, egy pisztolydördülés sem.

Akik láttál az előző részeket nem fognak csalódni, mert ugyanolyan. Az elképzelésen semmit nem változtattak, kockáztatni meg nem szerettek volna!

L'ecsó

Na a PCGURU jóvoltából ellátogattam barátnőmmel az óbudai Eurocenterbe, hogy megnézzem a L’ecsó című új Pixar animációs filmet. Mivel a filmet csak csütörtökön mutatják be a hazai mozikban, ezért mondhatni premier előtt néztem meg. Darths kolléga kérdezte meg tőlem, hogy nem lenne-e kedvem megnézni a filmet. Mondom lenne, csak ha barátnőm nem jöhet, akkor kihagyom, mert vele szerettem volna megnézni, de erre az volt a válasz, hogy nyugodtan jöhet. Na akkor mondtam, hogy megyünk. Kicsit ugyan össze kellett szednem magam, mert még éppen fordítottam és el is kellett még készülni. Ja mert azt nem mondtam, hogy 3 órával a film előtt szóltak nekem:D

A moziban nagyon kevesen voltak, vagyis a filmet nagyon kevesen nézték meg. Először azt hittem, hogy maradt még hely egy gurus nyereményjátékból, de mint utóbb kiderült, ez a rendezvény csak a gurus partnereknek volt. Ugyan nagyon nem vagyunk a portálnál partnerek, de azért még is csak egy kicsit.

A hideg ellenére sikerült eljutnom időben a moziba. Nomim már ott várt engem. Gyors regisztrálást követően megkaptuk a jegyünket és mehettünk a terembe. A film előtt megnézhettük a Lifted nevezetű kis rövidfilmet, amelyben egy űrlény tanulja, hogyan is kell irányítani űrhajó és hogyan kell felszippantani az embereket vele.

Majd jött a L’ecsó. Angol, vagyis inkább francia nevén Ratatouille (ejtsd: RATATÚIJJ). Ami franciáknál egy padlizsános kaja, amit ha nagyon szeretnénk, akkor francia lecsó, de annyi hasonlóság van mint az RER és a HÉV között. RER és a HÉV is egy elővárosi vonat, de azért vannak különbségek. Szóval azért mondható, hogy jó a fordítás.

Akkor egy rövidke kis tartalom no spoiler, csak ami kiderül a kedves kis előzetesből is. Van egy kedves kis patkányunk, Remi, aki nem átlagos patkány, hiszen elege van már abból, hogy csak szemetet esznek és azt is lopják. Erre papája azt mondja, hogy az embereknek sem kell, akkor nem lopják, ami végül is igaz, de azért mégis. Mivel elege van a szemétből néha-néha bejár az emberekhez, hogy lopjon magának egy kis finom ételt. Itt egy kicsit nem értettem a problémát. Ennél az embernél megtanul olvasni, főzni meg minden kellemes dolgot. Majd jön a baj és el kel hagyniuk ezt a helyet és elkerül végül egy étterembe, ahol szépen megmutatja, hogy tud ő főzni, mert megtanult, meg kifejezetten jó szaglása van hozzá. De ez egy patkánynak nem mehetne, ezért szerez egy ember barátot, aki kétbalkezes és nem tud főzni. Szóval ebből lesznek bonyodalmak, vidámságok, veszekedések, kibékülések, kapcsolatok. Szóval jó mindent összesűrítettek bele.

A film magát nem ajánlom gyerekeknek. Nem tudom, de mellettem ült egy kislány és hát öt percig nem bírta ki, hogy odafigyeljen. Szóval nagyon voltak olyan elvont részek, amely nagy problémákat merített fel, tehát ilyen elgondolkozás részek nagyon sok volt, és el is lehetett rajta gondolkodni. A nevetés sem maradhatott el. A poénok jók voltak és általában akkor jöttek, amikor egy kis akció is volt. Tehát nem volt semmi olyan poén, hogy mondja valaki monológ vagy elvontan beszélgetnének és akkor egy poén bele a közepébe, hiszen akkor elviccelték volna a komoly részét, ami nem tett volna jót a filmnek, így minden a helyén volt. A karakterek is nagyon el voltak találva. Mindenkinek megvolt a maga szerepe. Mindenki bemutatott egy jellemet és azt követte végig. A mesékhez hozzáillik még, hogy ezek a jellemek változhatnak, hiszen ha begyöpösödünk és nem tudunk változni, akkor nem élünk rendesen. Nem vagyunk nyitottak semmire, akkor sem tudunk élni. Nem azt mondta, hogy változzunk mindenáron, hanem megfontoltan és ha tényleg jó nekünk az a változás.

Szóval a film jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, kivéve a gyerekeknek, mert ők nem fogják magukat jól érezni rajta.

Balaton

Na megvolt az idei balatoni nyaralás is. A tavalyi azért ezerszer jobb volt, de az idei is, csak mind a kettő másképpen volt jó. Hiszen tavaly ismertem meg az én egyetlen Nomimat, az idei meg azért volt jó, hiszen már együtt voltunk az én egyetlen Nomimmal és ez jó. Lassan már egy éve, hogy együtt vagyunk. Már csak két hét kell és ezt elmondhatom magamról. Balatonon meleg volt, sőt nagyon meleg, mint mindenhol. Nagyon jól esett a balatoni fürdőzés bár már az is szinten pisimeleg volt, ahogyan barátnőm jellemezte, de azért hűvösebb volt, mint kinn. Azt elmondhatjuk már, hogy lassan ugyanazaokat ettük balatononon, mint tavaly tehát már-már ismétlődik. Bár most sokkal kevesebbet napot voltunk és sokkal kevesebbet ittunk is. De sokkal többet gyalagoltunk. Nem is használtuk a kocsit. Jaj a kocsiról beugrott valami, ami szintén már Balatonhoz tartozik. Tavaly volt ugye kedves Mátéba belerohant hátulról egy református lelkész, már-már azt hittük nem lesz idén balaset, mert sikeresen lefordultunk Siófoknál, amikor is le akartunk menni a Tescóhoz, és már az előttünk lévő kanyarodott ki a kereszteződésben, Máté meg beállt mögé, hiszen ki kell hogy menjen, de nem a csávó fogta magát és hátratolatott és durr nekünk. Nem sérült akkorát mint tavaly, de azért hmmm, akkor is. Ez most nem lekész volt, hanem egy autotuningos srác. Azt mondta seperc megjavítja, ha kell.
A maradék piát természetesen majd itthon elisszuk!

Archívum:
http://panyika.blogspot.com/2006/07/jliusi-blogradat.html

Balatoni nyaralás

Na majdnem az lett, hogy nem lesz balatoni nyaralás, mert nem találtunk szállás, de aztán kiderült, hogy ahol vannak Nomimék ott még van egy pár szabad ágy. Szóval megyünk. Bár mi voltunk olyan hülyék, hogy a legmelegebb héten akartunk szállást találni az aranyparton, de istenem, mégis csak férfiak vagyunk!!!!

Párizs - 1-2. nap - Seta, Seta, Seta

Eloszor is semmilyen felelosseget nem vallalok gepelesemert, mert itt csak francia windows van, francia billentyuzettel es semmi sem ott van ahol kellene lennie. Szerencsere azonban at tudtam allitani angolra.

Szoval megerkeztunk minden megtalaltunk, szomjasak lettunk, automata itt is sokkal dragabb, de csak az volt. Fincsi asvanyviz. Kicsit szavakban fogok irni, csak mindent nagyvonalakban, majd utana lesz szumma.

Szoval gep is kesett kicsit, de nem sokat. Megjttunk, Fanny vendeglatonk is kesett kicsit, de nem baj, tudtunk varni, meg azert jobb volt nem egyedul beindulni a nagy parizsba.

RER=HEV mentunk be ami sokkal jobban ki van epitve. Este kis seta, ahol is elaztunk, kicsit rossz volt ido. Akkor este valami francia ennivalo, ami jo volt. Volt benne cukkinim, meg tonhal es valami lepenynek nezett ki. Finom almas suti.

Masnap Versaille es a kastely a kerttel. Seta, seta, seta... elotte meg sok sok sok sok varakozas. Ugyan ez volt Eiffel toronynal is, de mind megerte.

Most pedig iraby az agy, mert mar hulla vagyok.

Párizs - 0. nap - Előkészületek

Bár már régóta készülünk az utazásra, azonban mégis csak a mai nap mondható annak, hogy elkezdtünk előkészülni. A nagy bepakolások, a nagy "jaj mit hagyunk itthon" érzés, jaj már csak pár óra és indulunk, jaj mi lesz holnap, mit cisnálunk ekkor. Szóval minden faja, olyan utazás előtti érzésem van.
Reggel kelünk azt kimegyünk Ferihegy, mert ott kell lenni hamar, mert be kell csekkoltatnunk magunkat, azt megnézzük magunkat, hogy Mr. Navorszky hol is élt túl egy pár hónapot egy hasonló helyen, ez a tranzitváró. Visszaemlékezhetek, hogy mit is tanultam angolól a repterekről, mert csak ott tanultunk erről. Szóval már várom.
Nem tudom milyen gyakran fogok bejelentkezni, mert elvileg lesz net ahova megyünk, de azlrt nem akarok nagyon kockának látszani, de azért lehet be be nézek ide és írok valamit. Képeket majd a végén teszek fel, mert nem akarok naponta szórakozni vele.
Szóval most pihi. Este Doktor House tévében, azt alvás, ha egyáltalán eltudunk, de most nem lehet a melegre fogni, mert az bizony nincsen most és nem is lesz. Nem is baj, legalább nem fogunk megsülni Párizsban.
Legyetek jók.

11. T-Mobile Kapcsolat Koncert

Ugyan már meg kellett volna tennem, hogy a 11. T-Mobile Kapcsolat Koncertről írok valami kis szösszenetet, csak szerencsére nem volt rá időm.
Tehát már, amikor megtudtam, hogy Bryan Adams lép fel teljesen elhomályosult minden és nem érdekelt még az sem, hogy Rúzsa Magdi is előtte lépett fel, mert Bryan Adamset látni kell, ha törik ha szakad. Mondjuk ez akkor nem volt rám igaz, amikor itthon lépett fel az arénában, mert ugye akkor ki kellett volna pengetni egy 10est a jegyre, míg ez most ingyenes volt és hát akkor nem lett volna ki eljöjjön, mert Nomim annyira azért nem fanatikus.
A napot Nomimnál kezdtük és folytattuk és végül úgy gondoltuk, hogy Magdira nem vagyunk kíváncsiak és elég csak Bryanre menni és jól is tettük, mert így nem kellett még azt is végig állni. Bár ha rutinosabbak lettük volna, akkor vittünk volna széket, mint azt egyesek megtették.
Azonban így is sikerült még Magdi végét elkapni és várhattunk egy kicsit. Előtte még felszedtük Berkenyét a deákon, hogy ő sem maradjon ki a jóból, és vele együtt törtünk magunknak utat. Azért nem mentünk előre nagyon a tömegbe, de azért láttunk mindent rendesen.
Azt egyszer csak felpendül egy ismert nóta és mindenki elkezdett őrjöngeni és nem tudtam, hogy most mi van, mert nekem is ismerős volt, de nem láttam sehol sem Bryant a színpadon. Azt hamarosan kiderült, hogy kialakítottak egy kisebbet elől bent a tömegben, természetesen azért el volt zárva, nehogy nagyon megkedveljék a fanatikusok. Az elején lassabb számokat játszott és nem lehetett annyira zúzni, de mikor felcsendül a Summer of 69 száma, akkor azonnal mindenki tombolni kezdett, mert ezt még az is ismeri, aki azt sem tudja, hogy ki Bryan Adams. Utána pedig nem állt le a pörgés, csak a végére, de akkor már mindenki jól szórakozott. Az egyik számnál még meg is kért valakit a tömegből, hogy énekeljen el vele egy számot. Sikerült kifogni egy veszprémi lányt, aki ráadásul irodalom tanár lesz egyszer, és természetesen Bryan nem tudta kiejteni Veszprém nevét. Még szerencse, hogy nem Zalaegerszegről vagy Hódmezővásárhelyről jött. A lány nem volt egy Bryan Adams, de majdnem ugyanolyan hangjuk volt:D Bár azért hamiskás volt a csaj. Azután a végét pedig a kisebbik színpadon fejezte be, ahova táncos lányokat is felhívott, hogy ropják ott neki, meg mindenki másnak.
Bryan Adams az Bryan Adams. Már 27 éve a pályán és 47 éves és nagyon jól nyomja. Nincsen olyan szerintem, aki azért ne ismerne tőle valamit. A koncert pedig fantasztikus volt!

Kis blogolás

Na kicsit régen jelentkeztem már, bár ez nem nagyon izgatta blohom olvasóit, hiszen mikor elmentem, vagy 165 ember járt kelt ezen az oldalon és olvasott engem, amit nagyon köszönök is. Bár mint a bejegyzés írásakor megtekintettem részletesen is a statisztikát, hogy mit is olvasott a kedves társadalom és mint kiderült nem mást mint a Kapcsolat Koncertes posztomat, de azt is azért, mert a Google itt a negyedik találatként adja ki nekem, szóval nem mondhatóak még lelkes olvasóknak.

Amiért pedig ritkán irogattam ide, az azért volt, mert ugye tudjátok, hogy megjött Nomim Olaszországból és hát egy hét után már nagyon-nagyon kezd hiányozni nekem, így gyorsan bepótoltunk mindent és leléptünk Nagymarosra, hogy kipihenjek minden, Nomim pedig tovább pihenjen. Eddig ugyan én voltam a barnább, de Nomimnak sikerült beelőzni az olasz nap miatt. Gondoltam hátha sikerül majd nekem is jól barnulni maroson, de nem jött össze, mert nem volt az a túl napos idő. Emiatt sikerült befejeznünk a Házi Háború második évadát is (már várjuk a harmadikat), valamint Carcassonne sem maradhatott ki a szórakozásból. Főzőcskéztünk is, takarítottunk is, sétáltunk is, fagyiztunk is, vásároltunk is, tévéztünk is, szóval egy csomó mindent. Nagyon jó volt. Közben pedig tervezgettük, hogyan is fogjuk tölteni az időt Párizsban.

Közben azért nem maradhattam távol a munkától, mert kellett egy kis "telefonos supportot" nyújtanom, valamint nagyon érdeklődtek, hogy mikor leszek gépközelben, ami netközelre redukálódott, mivel a filmeket laptopon néztük. Ma hazaérve azt a kevés melót is befejeztem, szóval következő héten azt hiszem elkérem a jussomat.

Most vagy nézek egy kis 4400-at vagy, TrackManiazom, vagy TrackManiazom és 4400 közben eszem. Azt hiszem maradok az utóbbinál.

Megjelent egy kis szavazás oldalt. Mivel nem tudtam azonnal mit kitalálni, ezért most van ami van, tessék szavazni. Esetleg valami válaszötlet van még, azt várom a kommentekbe.

Nomi Olaszországban

Nomim Olaszországban volt és néhány képet, amit csinált, azt megosztom most itt veletek, hogy megnézhessétek hol is volt. Egyiken sincsen rajta, mert én nem voltam, más meg nem nagyon fényképezte le, és ha megtette az nem nagyon tetszett Nomimnak így azt nem mutatom meg. Viszont így is érdekesek a képek

Vasárnapi meló

A mai nap nem szólt semmi extráról mint csak dolgozgattam egy kicsit, majd pihengettem egy kicsit, majd TrackManiaztam egy kicsit és azt hiszem befejezem a 4400 harmadik évadát ma, igaz van vagy 5 rész még, de azt hiszem bele fog férni.
Pár óra múlva szerintem Nomim is befut Magyarországra. Kíváncsi vagyok milyen képeket készített. Gondolom egyiken sem lesz rajta, de majd meglátjuk, hátha lesznek izgalmas képek. Holnap pedig minden bizonnyal találkozom vele!
Kellemes napot mindenkinek! Valamint kellemes nyarat is, ha valakinek elkezdődött már...

Algel bukta

Közeledik a hétvége, és hamarosan még láthatom is az én kedves kis Nomimat is, aki éppen Olaszországban sütteti a picike pociját, míg én itt szívtam rendesen. A fizikám, mint azt már tudjátok sikeresen abszolváltam, na ez nem mondható el az algelről (algoritmuselmélet). Nem tudom mit csináltam, de egyre kevesebb pontot kaptam 24-14-12 ilyen arányban pontozáták a vizsgáimat. Nem tudom annyira hülye azért nem lehettem. Elméletet tudtam, de szerintem, nem, tuti, hogy érthetetlenül magyaráztam el és ez nem tetszett a javítóknak. Szerencsére aláírás van így köv félévben csak vizsgázni kell. Bár éppen elég lesz az is. Érdekes egy következő félévem lesz.

Na de erről majd blogolok szeptember közeledtével, de most már csak pihi lesz. Barátnőmmel, miközben pedig engem pihen ki, akkor alkotok egy kicsit a portálon, valamint melózok egy kicsit: webre, meg fordítok végre. Na szóval kellemes nyarat kívánok magamnak meg nektek, olvasóimnak is.

Mai napom

Azt hiszem kezdésként inkább kezdjük a tegnapi nappal, ami hatással volt szerintem a mai napra is. Szóval tgenap végre megtettem és megírtam az algel második vizsgámat. Hát szerintem nem tudom milyen lett, de ez így van. Hazjöttem ls hihetetlenül szarul voltam, vagyis nem tudom kicsit fájt a fejem punnyadt meg minden voltam. Így megnéztem a jó öreg Kisvárost a tévében (ÓóóÓÓÓóóó Az én Városom) majd a híradó és ezzel valahogyan annyira kipihent lettem, hogy éjfélig csinálgattam a weboldalam egy új aloldalát, ami nagyon jó lett.

Viszont utána nagyon nem sikerült jól az alvásom. Hatkor már fennvoltam, majd aludtam azlrt még nyolcig, majd aztán megpróbáltam fizikát tanulni de nem sikerült, így inkább Rómát néztem. Jaj, majdnem elfeljtettem megemlíteni, hogy azt is álmodtam, hogy a fizikám négyes lett. Úgy legyen.

Most meg összeszedem magam és elindulok Nomim elé, aki ma vizsgázik.