2006. július 29.

Júliusi blogáradat

Mivel nagyon-nagyon régen jelentkeztem itt, hogy mik is történtek velem, ezért röviden és tömören le fogok írni mindent, ami lehet hogy vagy két oldalas olvasnivalót jelent neked kedves látogatóm, de hát azért olvasol engem, mert érdekesen írok, vagy mert haverom vagy. Azért írok most, mert van feles szabadidőm és nincsen kedvem se fordítani, se kódolni, csak gondolkodni és gondolkodni.

Azt mondom, hogy ez a július volt a leges-legjobb július, valamint ekkor történt velem a legtöbb dolog, és egy szabad percem sem volt a jó értelemben.

Júniusban nagyon nem blogoltam, hiszen nagyban a vizsgaidőszakban voltam, tudjátok tanulni kell. Szerencsére a nagy forróság június harmadik hetében ért el minket és engem, így már túl voltam a vizsgák nagy részén, de azért így is szenvedtem. Nagyon több szót nem is fecsérelnék rá. Meg lett mindenem, csak az a hülye fizika nem. Tudom tudom fizika faktos voltam, de akkor is nagyon de nagyon nem ment, vagyis lehet gyakorolni kellett volna, de neeeem egyszerűen nem ment, mindig elbasztam valamit, és mikor már hittem, hogy jó lesz nem lett az. Na mindegy, legalább segített nekem ez a két félév abban, hogy megtudjam milyen is egy egyetemi év, ami felér két középsulissal. Belerázódtam. Na majd a második évem.
Még pécsi haverokkal megbeszéltem, hogy ha vége van az egész vizsgázós hülyeségnek lemegyek hozzájuk megint megnézem magamnak azt a várost és megmotoroztatnak leitatnak meg minden, ami jó. Na most a leitatás nem sikerült nekik, de megismertem az ottani embereket és azt kell, hogy mondjam ugyanolyanok az emberek. Vannak okosak, kedvesek, szeretetreméltóak, barátságosak, hülyék, hómlesszek meg minden amit csak el tudtok képzelni. Egyik ismerősük például hadar, és éppen akkor tette le a vízi-mentői címét. El tudjátok képzelni, amikor elhadarja szegény megmenteni való személynek, hogy hello itt vagyok nyugodjon meg nem lesz semmi baja:) Napjaink kicsit furán teltek. Például volt az első nap, amikor annyira lefárasztottak azzal, hogy nézzük meg a várost, hogy leültünk a központi téren, amit mindenki ismer és csak azt semmi mást nem, akkor kiszúrt engem, igen engem egy lány az egyik iskolai csoportból, és adott egy telefon számot nekem, így le kellett mondanom a másnapi grillpartit haverokkal, mert össze kellett vele futni, hiszen tudjátok velem bármikor bárhol bárkivel bármiről tudok beszélni. Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy ugyanazzal a vonattal jöttek le mint én, csak én egy kocsival arrébb ültem és nem Pestről jöttek, hanem az ország másik feléből, Miskolc mellől. Kellemes beszélgetés után visszamentem Zsomborhoz. Másnap megtartottuk a grillpartit, ahol már olyan csodásan főztünk, hogy nem lehetett ránk ismerni, azaz rájuk, mert ők grilleztek én csak néztem, hiszen vendég voltam. Aznap még meglátogattuk Zsombi barátnőjét, ahol befurakodtunk meccset nézni. Mindenki emlékszik még a Francia-Portugál meccsre! Következő nap indultam haza, de még előtte Dani elvitt motorozni. Nagyon jó volt, hihetetlen, fantasztikus, nem tudok mit mondani rá, de mindenkinek ki kell egyszer próbálnia, mert ha nem teszitek meg akkor lemaradtok róla. Hazafelé vettem észre hogy otthagytam a telefon töltőmet! Na igen ez vagyok én! Lassan a fejemet hagyom el. (Később tájékoztattak, hogy sikerült nem leírni ide, hogy mi lett a töltőm sorsával. Nos mivel pécsi haverjaim postások, ezért szépen utánam küldték...)

Ezek után megpróbáltam kipihenni a Pécsett okozott fáradalmakat. De sikerült felhúzni az agyamat a világbajnokság döntőjén. Tudjátok, az emlékezetes Zidane fejes. Na akkor pártoltam el mind a két csapattól, hiszen mind a ketten egymást basztatták csak. Röviden összefoglalva szar egy vébé volt. Láttam már jobbat is. Nekem eddig a 98-as a favorit. Ismétlem eddig! Ja a VB szarságát tetézte a kommentátorok hülyeségei, ugyanis szerintem azt sem tudják mi az a foci, isszák-e vagy eszik-e. Bár indexen olvastam, hogy a magyarok szerint sokkal jobb volt azt RTLKLUB mint két éve az EB-n a király tévé. Szerintem akkor ilyenek vagyunk mi, ha azt mondják jobb volt. Nem is kommentálom tovább.

Következő héten elmentem Gergővel, Vikivel meg a többiekkel Depresszió koncertre, ahol sikerült ismét magamba nézni, hogy miért is nem hallgattam tőlük még zenét: nem tetszik. Az átlagéletkor az 18- volt nagyon mínuszban. Aki 18+ volt az mindenki ült, ahogy mi is a Gergővel és kibeszéltünk mindent és mindenkit. Főleg a csajokat, a hajakat és a ruhákat. Koncert után lementünk feneketlen tóra inni, vagyis csak a többiek ittak én nem, mert nem kívántam, csak egy jéghideg kólát egy barackos-kekszes boci csokival. Úgy öt percet ha ülhettünk a tónál, mikor leszólított egy kedves dán hölgyemény, hogy ők biza szórakozni szeretnének, csak nem tudják merre is lehet partizni és magyarázzam el nekik, hogy menjenek ki jobbra egyenes Móriczig és utána meg szálljanak fel a villamosra. Na kiderült nem tudják mi az a villamos és mondtam nekik hogy Yellow Train, de valahogy azt sem értették. Már láttam rajtuk, meg ők is, nem fogom nekik ezt normálisan elmondani, így inkább döntöttem és elkísértem őket a többiekkel Zpbe, vagyis csak a hatos villamosig. Útközben kicsit beszélgettünk és megkínáltam őket a csokimból, de valahogyan nem ízlett nekik. Nincsenek hozzászokva ehhez az ízvilághoz, pedig tényleg finom ám. Visszatértem a többiekkel a többiekhez, akik folytatták az ivást, miközben én Annával, János húgának a barátnőjével beszélgettem egy jót vagy hajnalig, miközben az ölemben feküdt a kicsit nagyon becsiccsentett Márti, akit később fel kellett tenni az utolsó éjszakaijára, így én csak fél hatra ha hazaértem és másnap...azaz már aznap mentem Jankával és Nutyiékkal strandra. Na iylet is szoktam tenni, mert olyan jó dolog lubickolni egyet meg punnyadni benne a vízben abban a melegben meg pláne. Kicsit ugyan fáradt voltam, de nem vette kedvemet az egész. És csak akkor lettem mérges, amikor a fáradtságtól elaludtam a Doctor House felénél.

Ezek után következett a hétvégéig tartó lakodalom, ami végül is csak pénteken (gondolom tudjátok melyik péntek... hihihihihi) kezdődött, de előtte nap még Andy feljött és vett magának egy cipőt, amit nagy nehezen találtunk ugyan meg, de megtaláltuk. Ügyesen ketten kooperáltunk. Hiszen mégis csak mi vagyunk a Magyarítások Portál vezető szerkesztői, nehogy itt már bénák legyünk. Este, vagy lehet délután volt már, nem teljesen emlékszem leutaztunk RaveAir esküvőjére, aki az egyik szerkesztőnk Mátraterenyére busszal. Azt hittük nem találunk oda, de hát mégis csak mi vagyunk a... Megérkezésünk után szépen kijöttek elénk és bevittek a faluba, mert nem ám a falu közepén áltt meg a nem átszállós busz neeem, miért is ne, hiszen mi mentünk oda. Na mindegy volt autójuk így lényegtelen volt ez. Ettünk és mentünk a szállásra, ami a falu végén volt, de nagyon jó kellemes helyen volt kis tanya volt, de nem a szó szerint vett értelemben, mert a közmű ki volt építve így nem kellett budiban szarni. Aznap nagyon nem csináltunk semmit csak őrködtünk, hogy ne lopják el a szomszédos roma kisebbségiek a finom ennivalókat meg piákat. Közben néztünk filmeket. Jégkorszak 2: jó volt. FireWall Harrison Forddal már nem annyira, el is aludtam rajta. Pénteken segédkeztem a díszítésben Andyvel, hogy azért ne csak úgy legyünk már ott. Használják csak ki, hogy olyan nagyra nőttünk. Közben megismertünk egy kedves kis lány személyében Vivet. Legjobb tudomásom szerinte nincsen olyan ember, aki non-stop részeg tud lenni, na most tévedte, ugyanis volt ott egy férfi, aki mindig minket akart itatni és akkor is ivott velünk mikor mi nem is ittunk, és mindig látszott rajta, hogy be volt állva. Egyszer ilyen iszogatásunk között, mikor ő nem talált meg minket, egy kedves anyuka szólt, hogy kedves kis lányának, Kittinek nincsen koszorús fiúja és hát közölünk simán lehetne egy választani. Akkor már sejtettem, hogy kedves barátomra fog esni a választás, mert nekem bizony nem volt egy öltönyöm sem, hiszen ebben a melegben nem izzadok benne. Barátomnak ugyan nem tetszett az ötlet, de mégis megteszi ezt egy jó esküvő kedvéért. Aznap még RaveAir haverjával MNN, akié a hely volt íjaztunk egy jót, mert ő nagy íjász fan és van neki minden jó cucca hozzá. Király volt. Kicsit visszacsapott az íj nekem, Andynek jobban, neki lila is lett, hihi! Másnap volt a nagy nap! Igaz nem nekünk, hanem RaveAirnek. Bekötik végre a fejét! Barátom végül feláldozta magát a koszorús fiúk oltárán és vezette kedves Kittit a templomig, majd vissza. Majdnem olyan jól csinálta mint RaveAir. Aztán jöhetett a buli, ivás evés nagyban! Nem hittem volna hogy ilyen közel álltunk a párhoz, hiszen ott ettünk mellettük. Kajálás után folytattuk a piálást a csajokkal, Vivvel és Kittivel, miközben megbeszéltünk velük mindent, honnan hogyan, s mint. Az esküvőn még kérdezték, hogy honnan ismerjük a párt és mindig azt mondtuk, hogy együtt dolgozunk, de elgondolkoztunk azon is, azt kellett volna mondani, hogy a főnökei vagyunk, mert az igaz is!

Esküvő után, másnap visszamentünk Pestre. Én aludtam és pihentem egyet, amíg Andy elment csajozni. Este aztán is elmentem Józsival Kispál koncertre, ahol annyian voltak, mint az oroszok, meg a kínaiak, meg a heringek a konzervben. Megismertük Viki legújabb távol keleti ismerősét, akikkel beszélgettünk egyet, majd koncert után Józsinak nagyon kellett már elmennie így elmentem én is, meg kedves igazgató társam is csatlakozott az elmenésben.

(Most kezdem azt érezni, hogy bizony kellene valami tollba mondó program, mert már unom itt ezt leírni...vagy lehet fel kellett volna venni mikrofonnal és mindenki meghallgathatta volna, na de az nem jó. Jó ez leírom!)

Hétfőn Dáviddal és Mátéval utaztam le Balatonra. Úgy kezdődött az egész, hogy szóltak nekem, hogy lenne ilyen balatoni kiruccanás egy pár napra. Beleegyeztem, mert tudtam, hogy ugyan nem csinálunk sokkal többet, mint ha Aszófőn lennék a többi haverral, de azt tudtam, hogy jót fogok enni, meg inni! Mi sem csak úgy mentünk oda nyaralni Siófokra, hanem Roni hívta Dávidot nézzünk le arra, mert egyet beszélgetünk iszogatunk stb. Az indulás sem volt piskóta. Délutánra beszéltük meg az autós startot. Máté vezetett, de még mielőtt elérkezett volna hozzánk egy szerencsétlen evangélikus lelkész belerohant hátulról. Ugyan nem lett komoly probléma, azért meglátszott a nyoma. Idegeskedett is egész úton. Kedves Dáviddal annyit beszélgettek az első üléseken, hogy sikerült nem az M7 autópályára ráfordulni, csak az M1-re. Mivel megfordulni nem olyan könnyű ezért vissza a városba és kezdtük elölről az egészet. Útközben szegény városi kocsika nem akart rendesen gyorsulni, pedig azért nyomtuk a gázt, de hát nehéz átszokni, ezt mindenki tudja. Azért szépen leértünk Siófokra, de azért a lefordulót lekéstük és csak Zamárdinál hagytuk el az M7-t. A motelt is csak lassan találtuk meg, de a lényeg ez volt: megtaláltuk! Lepakoltunk. Felhívtuk a lányokat, hogy megérkeztünk, bejelentkeztünk náluk, majd elmentünk kajálni, de lehet hogy fordítva volt előbb kaja és csak utána jelentkeztünk be náluk. Már nem emlékszem pontosan. Lányok: Roni, Nóri és Nomi. Tőlük csak Nomit nem ismertem...ezidáig! Arra azonban emlékszem első nap egy pizzával kezdtünk, mert csak az jött szembe és már nagyon éhesek voltunk. Az olasz konyha után lementünk a lányokkal a partra megkóstolni a legújabb tömény különlegességeket. Egész éjszaka kinn voltunk, lehet nem teljesen, de azért voltunk. Majd miután annyira szétfagytunk az álmosságtól elmentünk aludni. Nem vittük annyira túlzásba az alvást így csak délig aludtunk, majd szokás szerint elmentünk ebédelni, utána egy kis fürdés a balcsiban, majd vacsora és megint a különlegességek a parton hajnalig megfázásig. Ez ment minden nap, de egyre jobban mindegyikből. Egyre finomabb ennivalók, jobb fürdések és szebb éjszakák, nagyon szép éjszakák. Nem volt nagy kedvem hazamenni, nagyon nem, de meg kellett tennem, úgy maradtam volna még. Ez volt az elmúlt 5 év legjobb nyaralása.

Otthon nem vért semmi, nem akartam semmit csinálni, csak lemenni a Balatonra. Azonban Andy itt hagyta nálam a Prison Breaket, amelyet elkezdtem nézni és majdnem be is fejeztem a másfél nap alatt, csak megjött anyám és ő nem szerette volna nézni, így kicsit csúszott a vége. A sorozatot mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó börtönszökős, romantikus, ártatlanul-büntetünk-meg-egy-embert film.

Jajj itt majdnem kimaradt, hogy Józsival és Mátéval megnéztem pénteken a Karib-tenger kalózai 2 nevezetű csodálatos Johnny Depp filmet, de szigorúan csak angolul! Nagyon jót szórakoztunk rajta. Mindenkinek kötelező megtekintenie!

Szombaton mentem EFOTT2006-ra ingyen, de kiderült egyedül lennék ott a szervezettől és az nagyon nem tetszett nekem így elintéztem, hogy ugyan már jöjjön el velem valaki, mert egyedül unalmas. Lett is volna jegy csak éppen senki, de tényleg senki nem jött el velem. Valakinek kedve nem volt, valaki nem ért rá, valakit nem tudtam időben elérni. Akkor mondtam mindegy, lemegyek egyedül és majd bulizom egyedül egyet és emberekkel ismerkedem közben, hiszen azért van ez az egész. Leérkeztem Zamárdiba! Mentem a tömeg után. Ilyenkor ez a legjobb megoldás a többi tök felesleges. Nagy nehezen megtaláltam, ahol megkapom a VIP belépőm, ahol még várnom is kellett, mert nem volt aznapi napijegy (még szerencse, hogy nem mentem korábban, mi lett volna velem!). Térképet felhasználva megleltem civil falut, ahol kényelembe helyeztem magam a szerepjátékosok mellett, akikkel el is voltam a koncertek kezdetéig, mert nagyon nem érdeklődtek felém. Ganxta jó volt, Kowa és vega (azt hiszem így írák) is ok volt, Emil rulzon elaludtam, így lementem a djuice standhoz, ahol nyomtak egy kis tucctuccot, ami akkor nagyon jól esett. Ment még egy Mexikói ember a nagy színpadon, de nem volt kedvem feladni a jó helyemet, de végül megtettem, mert közeledett a Kispál koncert, ami aztán egy óra csúszással kezdődött, el is aludtam rajta lementem a partra pihenni és mikor már befagyott a seggem is akkor döntöttem úgy, hogy ideje lemenni a komphoz, de előtte még reménykedtem, hogy Zamárdi központjában van egy bolt ami nyitva van még ilyenkor és TALÁLTAM. Jól bevásároltam ásványvízből és egy kis tonikból az útra. Volt vagy 45 perc szerintem, mire leértem a komphoz. Ott vártam még fél órát az elsőig. Kompon megismerkedtem a pesti tihanyiakkal, akik azt állították, hogy pest az tihany. Nagyon kedvesek voltak el is beszélgettem velük, amíg nem ment az ő meg az én buszom el. Azt elmondom, hogy sikerült ingyen bejutniuk EFOTT-ra úgy, hogy a bejáratnál ledobták csomagukat taktikusan és csak azt ellenőrizték a karszalagot nem! Kérdezhetitek, hogy mi a francot keresek én Tihanyban? Elfelejtettem mondani, hogy megyek Aszófőre haverokhoz. Füredi buszon volt egy rendes lány ki megmondta nekem Aszófőre mikor megy legközelebbi busz, mert ugyan vonat is ment volna cask az plusz másfél óra lett volna.

Akkor nézzük mi az amit csináltam Aszófőn! Semmit. Megérkeztem, letussoltam majd elaludtam és csak aludtam egészen másnap délig kisebb megszakításokkal, mint egy fürdés a Balatonban, megfázás miatti orrfújás, meleg. Aztán maradtam volna még egy napot, de döntöttem és inkább hazamentem mert már hulla voltam és semmire nem lettem volna jó. Vonaton aztán kezdett kitisztulni orrom, torkom sem fájt már. Lehet allergiás voltam ott valamire, vagy nem tudom....

Itthon még pihentem egy kicsit megnéztem Prison Break végét! Hihetetlen!

Szerdán kaptam munkát, amit másnapra kellett volna megcsinálni, de nem nagyon sikerült, vagyis akadt benne probléma. Közben elmentem ZP-be Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncertre. Márvelösz volt. Ja mivel lenn hagytam a naptejem Balatonon Józsi hozta utánam és rám sózta a koncertre így egy naptejjel mentem oda egyedül, mert a hülye nem akart jönni. 18+ volt a koncert rendesen egészen 30ig. Hazamentem és hajnalig csináltam. Csütörtökön még kódoltam rajta egy kicsit, mert szenvedtem a flashsel.

Csütörtök 17:30 - Péntek 4:30: Legszebb éjszakám volt!

Mivel sajnos ebbe az intervallumba kedves kis főnököm belekontárkodott ezért még 4:30kor kellett egy kicsit kódolni. Hogy mi mindent meg nem teszek a pénzért:) Fél hétkor bepattantam ágyamban és aludtam kettőig, mikor megint telefonált kedves főnököm és adott egy tippet a flash megoldásra és aztán sikerült is megoldanom. Nagyon örültem, ezért szeretem a kódolást mindig van megoldás csak meg kell találni.

És akkor ennyi volt mára kedves olvasóm, eme röpke kis 4 oldalas beszámoló. Holnap megyek Nutyi házavató, az is izgisnek ígérkezik.

Panyi legyen veletek!

5 hozzászólás:

Névtelen írta...

Milyen romantikus... hüp - hüpp :)

Névtelen írta...

kisírtam a szemem mire elolvastam... a nevetéstől :D tökjó,h. ilyen izgalmas és szabad egy életed van :)

Panyi írta...

KÖszi! Nekem is tetszett! Csak máskor azért egy nicket írhattatok volna!

Gigi írta...

Nahjó, bevallom. A második én voltam :P és végülis én köszi ;*

Panyi írta...

Miután elolvastam a te blogodat is utána rájöttem

Megjegyzés küldése