Telefon, Internet, Komminikáció

Én, mint a Narrátor mindig is nagy bajban voltam, amikor el kell kezdenem a hercegről és a királylányról szóló történetemet. Megfogalmazni sem tudom miért, ugyanis megvan mit akarok mesélni, csak valahogyan ezt be is kellene vezetni, tehát most az én nyűglődésemmel, ami nagyon is fontos a mese megírásakor, hiszen befolyásolja majd az egész történet kimenetelét ez a bevezető, ami nagyon hát silányra sikerült most.

Akkor térjünk is rá kedvelt kis hőseinkre, akikről már vagy egy hete, inkább kettő nem hallottunk. Nem kell izgulni élték mindennapi életüket, miközben minden nap, a nap minden percében, a nap minden percének, minden másodpercében egymásra gondoltak ("Éljenek az írói túlzások:D" ? korr.) De az élet nem állt meg és sajnos sok egyéb miatt ismét nem nagyon tudtak összefutni főhőseink. A világ kiszámíthatatlan és soha nem tudjuk mivel ütközünk szembe. Sőt az egész világ egy színház és legtöbbünk borzalmasan próbál. De sebaj főhőseinket nem olyan fából faragták, hogy ilyen akadályokat ne tudjanak csak úgy átlépni. A XXI. század minden technológiáját bevetve küzdenek az ellen, hogy ne tűnjenek el egymás előtt. Hiszen a mai időkben mindent be lehet vetni. Létezik a mobiltelefon, amit akkor viszel el magaddal amikor csak akarsz, bár sok ember már kezdi nyűgnek tekinteni, főleg azok a vállalkozók, akiket a nap minden másodpercében zaklatnak és ők bizony szívesen megszabadulnának egy időre tőlük. Sokszor mondogatják, hogy otthon hagyják, mikor szabadságra mennek, de aztán mégis a csomagban landolni a kis cucc. Tehát a mobiltelefonnal együtt kommunikálva nagyon sokat megtudhatnak egymásról minden nap. De sajna ennek is vannak korlátai, méghozzá a kedves kis meggazdagodni kívánó telefontársaságok, akiknek csak az a lényege, hogy minél több lakosnak legyen telefonja és ezzel együtt SIM kártyája is, miközben fizet az előfizetési díjat a perceket, de közben azzal is csalogatják a kis fiatal pénztelen kis kölyköket, hogy vegyenek maguknak feltölthetős SIMet, hogy ha elfogy akkor ne kelljen havidíjat fizetni, de közben ezzel is sokat keresnek, mert ismerik a vevőket. Valamikor igaz nem fogy el hamar a pénz róla, de mikor aztán belejönnek és minden nap telefonál, SMS-t küld, akkor már egy hónap és kérlelheti szüleit, hogy töltse fel őt, mert kell. Ilyenkor jönnek a kemény szülők, akik ismerik gyermekeik szokásait, és csak akkor töltik fel, amikor aztán teljesen mindegy, hogy éppen mennyi pénz van a kártyáján, mert aztán az égvilágon senkit nem kell felhívnia. De, hát ilyen az élet, szóval ez kell szeretni. Azután ott van még az internet, ahol olcsóbban lehet egymással kommunikálni, mint a telefonnal, hiszen itt nem kell percdíjat fizetni, csak havit. De már az sem mindegy, hogy mire fizetünk be hiszen vannak már olyanok is, ahol letöltéskorlát van, de még a korlátlan letöltésnél is felmondhatják a szerződést, ha már extrém mennyiségben töltjük le az adatot a netről. Pl, amikor már vagy 200 gigánál tartunk akkor tartsunk attól, hogy rózsaszín barátunk felmond nekünk, közben a mások meg tárt karokkal várnak minket. Ezek mind nagyon jók és szépek, azonban mégsem egymással szemben vannak két méter távolságra vagy még közelebb. És nem tudnak egymás szemébe nézni, ami a hercegünk számára nagyon is fontos dolog, de sokszor kell feladnunk elveinket azért, hogy megmaradjunk ezen a csodálatos világon, ami néha nem az, de az a szép benne, tehát az. Tehát hercegünk marad a infokommunikációs eszközöknél, csak akkor kezdődik a bibi, ha az egyik félnek a pénze fogy el a másiknak meg a netje nem jó. Na most hőseinkkel nem ez fordult elő, hanem az, hogy az egyiknek nete nincsen, viszont a másiknak van pénze a telefonján. Azonban drága hercegünk nem tud beszélgetni a telefonban, mert ha nem tudja előre mit akar mondani, akkor éppen akkor nem jut eszébe semmi, amikor telefonál, és akkor csak csöndben lenne és nem mondana semmit. Azonban hercegünk szerencsére éppen aznap találkozott a királylánnyal, mikor az internete elszállt a fellegekbe.
- Hmm, ez nagyon rossz lett ez a mai kis mese, hiszen nem is sikerült mesére ez a mai, de hát igen változik az ember írásmódja, ha éppen haverjával beszél meg egyet, s mást, közben meg ezt írja meg 2 óra alatt. - mondta a Narrátor és kilőtte az Openoffice-át és a Windows-át.

"Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, EZ a relativitás." - Albert Einstein (Akár én is mondhattam volna - Panyi)