Rolleres BKV sztrájk

Valahogyan nekem kellemesen telt el ez a bkv sztrájkos kis péntek, mert úgy döntöttem, hogy bemegyek a suliba Nomim biciklijével, amit aztán másnap megváltoztattam és rollerrel vettem az irányt az egyetem fele. Bár kicsit lasabban haladtam vele, mint mondjuk egy biciklivel, de még így is hihetetlen volt, mert sokkal hamarabb értem be a suliba, mintha villamossal mentem volna. Ha itt laknék Nomimnál, akkor megfontolnám, hogy mindennap biciklivel járnék be, mert nagyon megéri és még mozgok is.
Valamint ez a nap nagyon izgalmas volt, mert tényleg mindenhol sétáló, bicikliző nyugodt embereket lehetett találni és ez olyan jó érzés volt. Szerencsére az idő is jó volt és ezt a hangulatot nem rontotta el semmilyen eső, vagy havazás. Szóval én egy ilyen napot megismételnék. Bár lehet nem ártana venni nekem egy biciklit, bár amilyen kocka vagyok biztosan helyette inkább egy XBOXot vennék.

Párizs - 0. nap - Előkészületek

Bár már régóta készülünk az utazásra, azonban mégis csak a mai nap mondható annak, hogy elkezdtünk előkészülni. A nagy bepakolások, a nagy "jaj mit hagyunk itthon" érzés, jaj már csak pár óra és indulunk, jaj mi lesz holnap, mit cisnálunk ekkor. Szóval minden faja, olyan utazás előtti érzésem van.
Reggel kelünk azt kimegyünk Ferihegy, mert ott kell lenni hamar, mert be kell csekkoltatnunk magunkat, azt megnézzük magunkat, hogy Mr. Navorszky hol is élt túl egy pár hónapot egy hasonló helyen, ez a tranzitváró. Visszaemlékezhetek, hogy mit is tanultam angolól a repterekről, mert csak ott tanultunk erről. Szóval már várom.
Nem tudom milyen gyakran fogok bejelentkezni, mert elvileg lesz net ahova megyünk, de azlrt nem akarok nagyon kockának látszani, de azért lehet be be nézek ide és írok valamit. Képeket majd a végén teszek fel, mert nem akarok naponta szórakozni vele.
Szóval most pihi. Este Doktor House tévében, azt alvás, ha egyáltalán eltudunk, de most nem lehet a melegre fogni, mert az bizony nincsen most és nem is lesz. Nem is baj, legalább nem fogunk megsülni Párizsban.
Legyetek jók.

Bécs

Akkor most szépen sok-sok mondatban le fogom írni nektek, hogy hogyan is telt el eme kis hosszú hétvége nekem. Egyrészt már szóltam nektek, Bécsbe mentem, de azért volt aki elfelejtette, vagyis, mert nem olvasott engem...ugye János!

Csütörtökön sikerült ugyan időben lefeküdni, mert suliba akartam menni, azaz csak fizikára, hogy utána elinduljak Győrbe, de mikor kinyitottam csipás szemeimet, akkor már teljesen megváltozott a véleményem, így döglöttem még az ágyban, majd felkeltem összerámoltam, kicsit még gépeztem, megnéztem a legújabb híreket, majd indultam is a pályaudvarra, hogy lebuszozzam Győrbe, a világ közepére uv, a Játékszinkron Stúdiós szerint. Mivel ott van a városban és én is oda tartok, gondoltam meglátogatom, azt megnézem személyesen is, hiszem ez is számít valamit, meg ha megtehetem, akkor kár kihagyni. Volt még másik fordító is, de őt nem értem el, valamint csajok is voltak, csak szünetre mentek és nem győriek.

Megérkezésemet követően realizáltam, hogy nemcsak Pesten vannak dugók, hanem itt is. De nem törődve vele, a színház felé vettem utamat, mert UV ott dolgozik hangmérnökként (azt hiszem ez a beosztása, vagyis így hívják. Hangokat vesz fel, hangosít ezt az bejátszik előadás alatt, szóval van dolga rendesen.). A művészbejáról mentem be, így mindent láttam, csak a színpadot nem, de később azt is megtettem, így nem maradt ki semmi. Részletesen csak akkor láttam miután megcsinált még egy felvételt egy darabra, ami elméletben kettőkor kezdődött, de ismerte a rendezőt, tudta, abból később lesz valami, és úgy 16:30-kor el is kezdték. Előtte beszélgettünk, büféztünk, ahol csak úgy falta a sört, én nem kértem semmit, ugyan volt ott minden, de nem kértem semmit akkor.
Akkor néhány szó a felvételről. Gondoltam bennmaradok, azt meghallgatom, hogy hogyan is csinálják stb. Aztán megszólal a rendező, hogy ha már itt vagyok akkor részt vehetnék rajta. Egy tömegben lenne két mondat mit el kellene mondani. Kicsit ódzkodtam, de aztán megkérte UV-t is, hogy szerepeljen, így mondom akkor én sem kéretem magamat. Szépen fel is vettük, egész jól ment az a két mondat:PPPP
Majd jött még két szereplő, azt is hamar megvolt. Következett a vágás és egyéb hatások, zenék megvágása. Kicsit lassan haladt, vagyis nagyon, mert közben még ide kellett menni, ezt felejtett el, nem hozott ezt, nem hozott azt a rendező, és nem is fejezték be végül. Majd ekkor csatlakozott hozzánk a nővérem és a barátnője, azt ekkor néztük együtt meg a színházat teljes egészében.

Ezek után szépen elmentünk hozzájuk egyet aludni a másnapi indulásig. Ott még megkajáltunk, néztük kicsit tévét, majd elaludtunk. Kényelmetlen volt az ágy, így másnap fáradtan keltem fel, de mondom, majd a vonaton alszom, de az nem sikerült, de ennyire nem menjek már előre....

Szombat
Szépen reggel felkeltett hajnali hatkor drága nővérem, hogy fel kellene ugye kelni, mert megyünk Bécsbe. Úgy aludtam volna még. Na de mindegy felkeltem. Megmosakodtam. Felöltöztem. Imádom a részleteket Balzac után. Ettem. Azt összepakoltam, igaz nem volt mit, de azért azt megtettem. Kaját csináltunk, azt máris indultunk. Utazás előtt megvettem még kedven napilapom egyik példányát, majd vártunk a vonatra, ami késett.. Nővérem barátai is megérkeztek: Norbi, Andi Vali.
Norbi: jófej egy ember, okos meg minden, fujj nem tudok írni semmit egy fiúról.
Andi: kicsit olyan magába húzódó, de aranyos
Vali: hmmm ha én is ilyen idegesítő vagyok akkor nem szóltam...de először szimpi volt, de később egyre több hülyeséget mondott, ami valljuk be őszintén nem a korához méltó volt, de lehet ha nem egy napig látom akkor más lesz a véleményem, de nem tudom...

Akkor nézzük mi is történt eme csodálatos úton. Semmi. Két fülkében voltunk, mert csak így volt hely. Andi aludt, nővérem zenét hallgatott, én meg ettem és olvastam az MH-t. Nem is volt más. Majd szépen kedvenc vonatunk befutott Bécsbe, Westbahnhoffba //asszem így írják// ahol leszálltunk és utunkat vettük Schönbrunn felé, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen senki sem tudta, hogy merre kellene menni. Biztosan megoldjuk, magyarok vagyunk nem turisták. Először használtunk fincsi kis Bécs könyvet, de nem volt benne semmi, csak az, hogy melyik U-Bahn-nal merre. Gyalog is lehetett volna menni, de szerintem jobban tettük, hogy metróztunk. 5 Euróért vettünk napijegyet. Ha tudtam volna, olyan ellenőrök vannak, mint Pesten, akkor lehet kihagytam volna, mert nem csekkolnak mindennap, és nincsen egy londoni beléptető rendszer, pedig azt hittem... Na mindegy, azért megvettük, ne menjenek szegyének csődbe. Egy kis metrótérkép ellenőrzést követően, megvolt, mikor hol kell átszállni, hogy eljussunk Schönbrunnba. Megérkeztünk szépen ott is voltunk körbenéztünk éltünk virultunk meg minden és szép volt, érdekes. Azt hiszem nincsen sok kedvem írni erről, de majd azért írok még. Utána elmentünk a praterbe körül nénzi, mert ugye a szórakozást meg kell fizetni és éppen az nem volt, és így nem ültünk fel semmire a vidámparkban de azért jól szórakoztunk. Utána bementünk a belvárosba, ami nem egy sétálóutcából áll, hanem jóval többől és nagyon szép. Szépek az épületek, olyan mintha visszamentünk volna pár évet. Nagy volt a zsongás, igazi volt, igaz hétvége volt. Ettünk mekibe, hiszen az univerzális, vettünk csokit, majd indultunk vissza Westbahnhoffra mert indult a vonat vissza Pestre. Előtte még megkajoltunk, volt ott egy török kis büfé, lehetett 3 pénzért venni pizzát, falafelt, meg minden jót. Majd mire megettük addigra a vonat is benn volt, így felültünk rá, helyet foglalni. Elvitatkoztunk még, hogy kabinba vagy ne kabinba üljünk, majd maradt a nem kabin, mert ott jól elférnek a lábaink, vagyis Norbival eldöntöttük Vali még egy kicsit idegesített minket, de szépen lassan hazaértünk Győrbe, ahol nem szálltam le, mert mentem tovább Pestre. Naná, hogy a mamám ekkor hagyta a kulcsot a zárba. Mivel éjfélkor fél órát csengettem befele, azt hitte rabló vagyok, aztán telefonon is felhívtam, aztán egyszer azért megkérdezte ki vagyok és sikerült bemennem.

Ennyi volt kedveseim. Remélem nem volt felesleges, mint pápára a pöcs!