2006. november 1.

Valószínűségszámítás

Utálom ezt a tantárgyat, egyszerűn semmi nicsen vebbem ami egyáltalán értelmes, vagyis lehet, hogy az, de hogy a könyvben pl egyeten normálisa szó nincsen az 'az', egy és más benyögő szavakon kívül, hogy az valami hihetetlen. Namármost anyám is ittvan éppen fenn. Szeretem, imádom, de mindig akkor tud jönni egy hétre, amikro iylen szarból írok ZHt, ami aztán tányleg az, de nagyon nagyon. Ráadásul, amikor itt van, akkor olyan punnyadt vagyok, hogy az valami hihetetlen, nem akarok felkelni, nem akarok semmit sem csinálni. Ilyenkor mindig csak az én egyetlen Nomimra tudok gondolni.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése