Nutyi házavató

Na megígértem, hogy fogok majd itt nektek sűrűbben blogolni, hogy rövidebb szösszeneteket kelljen nektek olvasni és ne kelljen a sok rizsát átnyálazni. Egyesek szerint jó volt, mások szerint nem, de inkább maradok a kettő között és mindig kevesebbet de többször írok.
Tegnapi vagy tegnapelőtti blogomban megemlítettem, hogy lesz Nutyinak házavatója. Elég jóra sikerült. Még mielőtt még odamentünk bevásároltunk és vettünk egy kis innivalót és nasit, hogy ne üres kézzel menjünk, mert az már milyen már és nem szabad azt csinálni. Utána ettünk egyet a KFC-ben, hogy ne üres gyomorral állítsunk be. Mint kiderült később, volt egy csomó jó kaja és nem is kellett volna belénk tömni azt a szendvicset előtte. Késő bánat. Megérkeztünk, mindenkit megismertünk, akit nem az be lett mutatva, szóval mindenkit ismerünk! Vagy nem! Ott volt Szanna, Kriszti, kedves kis Németh Kristóf is. El voltunk. Beszélgettünk mindenről, mi eszünkbe jutott. Mert hát azért voltunk ott. Szannáék távozásakor megérkezett Máté is és csatlakozott a trécseléshez. Rendőrbácsik is meglátogattak minket, hogy lehetne egy kicsit halkabban is mulatni, mert valamelyik szomszédnak nem tetszett a zene. Hajnali 1 óra tájban elindultunk haza, mert már hullák voltunk. Ja majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy majdnem eláztunk, de szerencsére sikerült elkerülnünk. Na meg a Máté foci meccsről jött. De ezek ilyen lényegtelen dolgok.