2006. március 13.

Panyi LIVE

Mindenkit üdvözlök, Panyi, azaz az én élő bejegyzésemben, ami csak addig élő, amíg írom, utána már múlt lesz. Igaz, amit most írni akarok az is múltról szól, méghozzá az egész egy havazós márciusi délután kezdődött a Blaha Lujza téren a hetes buszcsalád zsúfolásig megtelt megállójában, ahova tétova lassúsággal érkezett be a fekete 73-as busz tömött utasaival. Ahogyan éppen a megállóban próbáltam feltolakodni, a leszálló emberáradban észrevettem egy barna miniszoknyás szőke arcot. Elmémet végigsodorta a felismerés, hogy miért is szeretek Pesten lenni, élni, legalább egy másodpercig. Azonban ebből a pillanatból egy fél óra lett. A lány ugyanis folytatta az utazását az ismeretlen dugóba, amit ugyan nem látott ma a város, szerencsétlenségemre. Egy teljes fél órám volt arra, hogy teljes egészében rajta legeltessem a barna szememet. Majd eljött az idő, mikor egyedülálló szépségében eltűnt a a külváros hóviharos fergetegében...

2 hozzászólás:

Nakiafene írta...

Szerezz egy barátnőt...

Panyi írta...

I am workin' on it!

Megjegyzés küldése