Szerencsés csütörtök

Ez a mai nap is igen érdekesen indult, de úgy nézett ki, hogy minden rendben lesz és minden olyan lesz mint elterveztem egy kellemes kis ZH nap, mikor csak bemegyek nem eszem semmit, mert nem tudok az idegességtől, és egy teljesen unalmasnak mondható napom lesz, mint néha minden és nem fog semmi történni velem.

Felkeltem reggel. Szokásosnak mondhatóan mamám felhúzta az agyamat, mert kicsit hulla voltam még, mert rosszul aludtam az éjszaka és kicsit pihiztem még erre azt mondta, hogy el ne késsél meg stb... közben meg azt sem tudja, mikorra járok a suliba. Na mindegy. Mérgemben elindultam az iskolába, legalább ott békén hagynak, valamint a buszon kipihenem magamat.

Gördülékenyen befutott a 173-as gyors nagy piros járata. Az üvegfalon keresztül benézvén az utastérbe láttam a tömeget, amint próbált helyet találni magának. Na gondoltam: ide nem szállok fel. Szerencsére nem kellett sokat várni a következőre, mert már jött a fekete ?csiga lassú? 73-as. Legalább lassú lesz és nem zötykölődöm az ülésben. Tévedtem.... Maradt hát a busz csuklós része, ahol ugyan sem aludni, sem pihenni nem tudtam...de ez van... ilyen az élet. Meg ott aztán van rugózás...reggeli is kijönne, ha reggeliztem volna...

Majd ilyen szerencsés, napom hetem nem lehet. Találkoztam azzal a szőke lánnyal, akit a Panyi LIVE bejegyzésben említettem meg, kivel hétfőn futottam össze. Mondom ilyen nincsen. Eddig sohasem futottam össze egynél többször ugyanazokkal a szép lányokkal. Sajnos nem sokat láttam belőle, mert mindig valaki belelógott a kilátásomba. Azért sokszor sikerült rápillantanom.

Útközben még láttam egy solti ismerőst is csak nem vett észre a buszon, de legalább láttam. Régen voltam már otthon...haza kellene már menni anyámhoz...

Folytattam utamat egy kifejezetten unalmas nap felé, mint már mondtam egy Zh vár rám. Az első óra egy analízis lett, ami ugyan kicsit unalmas volt, mert nem éppen erre az anyagra koncentráltam, ráadásul nem is ebből írtunk volna. Így fogtam magam és bealudtam. Következett egy tollaslabda óra, ahol sikerült egy kicsit felébredni, de annyira nem, hogy minden egyes szervám tökéletes legyen. A tanár persze akkor figyelt nagy szemekkel, amikor bénáztam és nem ment, jól be is szólt nekem, de nem szoktam felvenni az ilyet, mert ha ideges lennék, akkor nem mennék vele semmire és még bénább lennék.

A kis testmozgást követően vettem az irányt a koli felé, ahol haverokkal tanulhattam még egy kicsit a dolgozatra, amely 3 óra múlva következett. Össze-vissza jártak a gondolataim, így nem sikerült mindig odafigyelnem a jegyzeteimre. Annyira nem volt vészes az anyag, de azért az ismétlés a tudás anyja.

Közben felhívott egy cég, hogy rendben van minden és megkapjuk a projektet. Egy weboldalt vagyis vagy 5-öt kellene megcsinálni mindenestül, ami hozzá kell. Ettől ismét csak szerencsésnek éreztem magamat, meg ideges lettem.

Következett a ZH. Megírtam, egész jó lett, megvan. Irány a franciaóra. Egész kellemesen telt, mint mindegyik, mert nagyon szeretek járni oda, csak az a baj inkább szeretek járni mint tanulni. Egyszerűen nincsen energiám leülni franciát tanulni, meg az angollal is mindig keverem és már elegem van ebből. Talán egyszer.

Óra végén éppen, mikor már elengedtek, akkor ismét hívnak a cégtől. Mondja kaptak egy újabb ajánlatot, akik eddig nem vállalták, hogy egy hónap alatt teljesítenék az alapokat, de most mégis és még megfontolják azt is, de ha sokkal-sokkal olcsóbban dolgoznának, mint mi, akkor őket fogják választani, de azt is megjegyezték, hogy nekünk nagyon jók a referenciáink, és szeretnének dolgozni velünk, de ugye a reális cégdöntések. Azt mondtam megértem. Hiszen ha mondjuk 100 Ft helyett 50 Ft-os kenyeret vehetek, akkor fogom venni. De ha már 90-en akkor ha a 100as jobb, akkor azt fogom, mert az -10 nem számít. Nem mondok semmit, lesz ami lesz. De nem akarok engedi az árból, mert nagyon sokat kell szenvedni azaz nem szenvedni, hanem dolgozni, és az az 5 oldal megér annyit, szerintem....

Ezt a bejegyzést még csütörtökön kezdtem el írni, de sürgősen más dolgom akadt este, így csak ma (péntek) sikerült befejeznem.