Hideg

Brrrr... még nincsen itt az ősz és máris olyan hideg van, mintha már régen ősz lenne... most mindjárt indulok moziünnep, viszont még nem tudom, hogy mit is kellene felvenni, hogy ne fagyjak meg! Mindenkinek kellemes hideget!

Moziünnep

Felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy csütörtöktől, azaz holnaptól, egészen vasárnapig moziünnep lesz, amikor is kereken, maximum 360 HUF devizáért lehet egy filmet megtekinteni az ország minden mozijában, vagyis Budapesten minden moziban, vidéken, meg akik csatlakoztak a társasághoz!

A második fociedzés

Na megvolt a második fociedzésem is tegnap, amit már sokkal de sokkal jobban bírtam, mint az elsőt, de azért még mindig nem 100%-os vagyok, de már elmondhatom magamról, hogy fejlődöm és ezt érzem is, de azért természetesen van tovább hova fejlődni!

Caleb Carr: A halál angyala

1896, New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hisz azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni.
A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két nyomozó is, az Isaacson testvérpár.
A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a gyilkos és a doktor ellenségei semmit és senkit sem kímélnek.

Még két hete olvastam A halál angyala eme ismertetőjét a könyv hátulján és azonnal megfogott engem. Hiszen egy magyar származású a főszereplő mindig izgalmas lehet, hiszen nem sokan ismernek minket. Bár, mint kiderült, csak az anyja magyar, de már az is magyar, és egy magyar név is van benne, így máris jobb kedvre derített. Na meg a furcsa történelmi helység. New York a 19. század végén. Mindenki azt hitte, hogy idilli egy new yorki élete, de mint kiderült, nem mindenkinek az. Hiszen jönnek a bevándorlók az új élet reményében, és közben egy poros koszfészekben laknak és nincsen munkájuk és szegény gyereküket is el kell küldeni dolgozni. Akkor még nem hozták meg a törvényt a gyermekmunka ellen így mindenki ott dolgozott, ahol csak tudott. Tehát ebben a sötét korszakban kapcsolódunk be a történetbe. Nagyon nem lőnék le semmit, de mint ilyenkor szokott lenni, ebben a szituációban. Sokan nem akarják, hogy nyomozzanak, másvalaki igen, nagy a korrupció és nincsenek hiper-szuper eszközök, amelyeket mondjuk a CSI-ban láthattok:D

Fantasztikus volt a könyv és mindenkinek ajánlom, mert egyszerűen nem tudtam letenni, valamint az lélekbúvár vonatkozása, hogyan találják meg a gyilkost, fantasztikus, fantasztikus! Már alig várom a következő részt, erre meg most olvastam, hogy csak nyáron lesz…:(

The Simpsons Movie

Tegnap Nomimmal sikerült megnéznem, a The Simpsons – The Movie filmet, ami valami hihetetlen jó volt. Egyszerűen nem lehet elmondani, hogy miről is szólt, mert, hogy sok mindenről az tuti, szóval meg kell néznie mindenkien. Nekem meg azt hiszem be kell szereznem az első 17 évadot azt hiszem, vagy 18 nem tudom már, de az tuti, hogy az összest, mert, hogy mindegyiket látni kell. Szóval irány megnézni pókmalacot.

Az első fociedzés

Na ma megvolt az első fociedzésem a BEAC csapatban…. azt kell mondanom, hogy ezen az edzésen éreztem, hogy egy nagy kocka vagyok és az utóbbi két évben nem fárasztottak le ennyire, mint ebben a másfél órában. Hiszen mit tesiztem eddig egyetemen: röplabda… jobbra léptem, balra léptem… tollaslabda… jobbra léptem, balra léptem… evezés… na ott nem kellett nagyon mozogni lábbal, de karral lehetett dolgozni… fallabda… jobbra léptem, balra léptem Danival, bár azért ott már lefáradtam…
De szóval ezen az edzésen nagyon éreztem a kockaságom és már majdnem feladtam utána, hogy én ezt nem fogom csinálni, de rájöttem, hogy ez a lényege, hogy jól lefáradjak. Lesz egy hónap mire belejövök rendesen. Csak ilyenkor ugye szar helyzetben lenne csapat, hogy béna vagyok, de remélem lesz elég ember még a kezdetekben és erre látok esélyt, szóval egy hónapot adok magamnak, hogy visszatérjek erővel.

Ja még ide tartozik, hogy minden szart ki kellett bajnokság elején fizetni, de hát még mindig olcsóbb, mint más. Már minden megvan, már csak el kellene mennem sportorvoshoz, csak éppen telefonos időpontkérés van a Sportkórházban, csak éppen nem veszik fel a telefont, szóval holnap elmegyek majd személyesen kérni.

Hétvége és augusztus 20.

Aquaréna után azonnal Nagymarosra mentünk Nomim unokatesójával, akik elég érdekes és mondjuk elég érdekesen is vezet, de ez már mástészta. Kezdetben viszont úgy volt, hogy vonattal megyünk, de később jött ez az opció, szerencsénkre, mert annyira fáradtak voltunk, hogy szerintem csak másnap mentünk volna.

Na és hogy mit csináltunk ott? Hát semmit, és ez volt benne a legjobb… na jó úsztunk, ettünk, aludtunk… ennyit semmi mást. Szóval igazi nagy pihenés volt. Ott augusztus 19-én volt tűzijáték, hogy esetleg, aki le szeretne menni a pestire, az itt se maradjon le erről. Na és akkor ami pedig a 20-t illeti, na akkor mivel nagyon nem tudták, hogy mi lesz, hogy most esni fog vagy nem, azt úgy döntöttünk már, hogy nem tesszük ki lábunkat, mert már láttuk sokszor, meg már lusták is voltunk… Szóval ennyi volt 20… Nem szeretem ezt a nagy felhajtást… Mondjuk egy bummot odaajándékozhatnának nekem és azt mondjuk elkölteném, ahelyett, hogy kilőnék…

Aquaréna

Kicsit már nagyon lemaradtam a blogírásban, de ez annak volt köszönhető, hogy nem értem rá írni, mert nem voltam itthon.

Múlt csütörtökön melóztam egy kicsit és kiderült, hogy van egy kis szabadidőm, így Nóri szervezésében elmentünk Nomimmal a mogyoródi Aquarénába. 9-es reggeli tali örsön. Nóri sehol, de semmi vész, mert jön egy 10 perc. Csak éppen az volt a gond, hogy a HÉV az 9kor ment el és utána már csak 9:45kor ment a következő, szóval kellett egy kicsit várni.
Azt leszálltunk Mogyoródon, azt később kiderült, hogy eggyel előbb szálltunk volna le, akkor sokkal kevesebbet kellett volna gyalogolni, bár így utólag azért nem annyira, de azért egy kicsivel.

Szóval nem is tudom mit is mondhatnék erről a kedves kis vízi parkról. Csak annyit, hogy sokan vannak mindig és, hogy első látásra kicsinek tűnik, de aztán ha jobban belegondolsz, akkor bőven elég. Valamint, ha elsőnek mész, akkor mint a mondás mondja: minden újszülöttnek minden rég vicc új. Tehát a csúszdák nekünk is újak voltak, de a végére azért már nem, és mondjuk másnap már nem mentem volna vissza, mert azért egy picikét drága volt a belépő, de azért megfelelően szórakoztunk érte. Majd jövőre is elnézünk ide, vagy legfeljebb nem ide, hanem máshova…

2 éves a blogom

Na már én is elmondhatom magamról, hogy igazi blogger vagy, hiszen már több mint 2 éves a blogom, egészen pontosan egy két éves és egy napos, mert az első bejegyzésemet még 2005. augusztus 13. 10 óra 39 perckor jegyeztem be a Google Blogger szolgáltatásában, amely azóta nagyon sok mindent átélt és egyre inkább felhasználó barátabb és jobb lett. Nem is tudom már miért kezdtem el blogolni, de azt hiszem, hogy ezzel is adjak hírt magamról haveroknak, mert ugye kevés az egyetemista ideje, főleg nekem, aki nem csak egyetemre jár, hanem van más egyéb kellemesnek mondható munkáim is. Na meg akkor kezdődött igazán a blogos láz Magyarországon, akikből aztán szépen nőtt ki rendesen ember, aki aztán nagyobb oldalak blogjaiként üzemelnek és szépen van látogatújuk. De én inkább maradtam magam és fejlesztem a Magyarítások Portálamat, ami kicsit nagyobb látogatottsággal bír!

Állatkert

Hétfőn, sok halasztást követően sikerült eljutnunk barátnőmmel a Budapesti Állat- és Növénykertbe. Utoljára azt hiszem, vagy 10 éve voltam, vagy lehet még több, de sokat nem változott. Vagyis na változott, de azért mindent a helyén megtaláltam. Nem is tudom hol kezdjem. A belépő 1200 volt, mert diákok vagyunk, de egyébként ha nem, akkor 1600. Ezt figyelembe véve, hogy etetni kell az állatokat és nem mindennap jársz ide, egész kellemes az ára. Bár erre nagyanyám azt mondta, hogy semmi pénzért sem jönne el ide, látok elég állatot az utcán, meg bezzeg az ő idejében még csak 2 forint volt. Erre szoktam neki mondani, hogy bezzeg az én időmben volt még Hollywood Multipley mozi, most meg csak Palace van. Na de térjünk vissza az állatkerthez. Kaptunk egy kedves térképet, amin mindenféle információ fennvolt, hogy mit hol találunk, illetve mit hol nem fogunk most találni, mert felújítják a nagy sziklát. Végülis a felújítás szükségszerű, mert már nem egy új az állatkert és az állatoknak is jobb körülményekre van szükségük ha már ott vannak és nézhetjük őket.
Rengeteg állatot láttunk, mindent meg lehet nézni, majdnem mindenki tapizni is lehet, valamint rengeteg az információ és kellemes egy napot el lehet tölteni ott. Szóval egy családi kiruccanásnak megfelel. Minden sarkon egy pad, ahol le lehet ülni, ha már elfáradtál, vagy csak kellemesen szeretnél pihenni egy kicsit. Egy szép kis parkra hasonlít, ahol nincsenek szemetek, nincsenek kutyagumik. Kellene még ilyen szintű közpark, bár ezt már kifejtettem párizsi összefoglalómban...
Jól éreztük magunkat és érdemes lesz majd máskor is elmenni. Majdnem elfelejtettem, hogy a bérlet, 365 napra csak 10ezer forint.

Dobrinya

orosz mesefilm, 65 perc, 2004

rendező: Ilja Makszimov
forgatókönyvíró: Alekszander Bojarszkij, Ilja Makszimov, Maxim Szvesnyikov
zeneszerző: Valentyin Vaszenkov

Zabava, a herceg unokahúga szép fiatal lány és szerelmes Jeliszejbe, a fiatal hírnökbe. A herceg nagy kártyás és hatalmas adósságot halmozott fel a gazdag kereskedőnél, aki feleségül akarja venni az unokahúgát. A két üzletember kifundál egy tervet. A kereskedő elrejti a lányt és megpróbálja rávenni a házasságra. Eközben a herceg mindenkinek elhíreszteli, hogy Zabavát elrabolta egy sárkány. Felkérik a helybéli hőst, Dobrinya Nikiticset, hogy keresse meg a sárkányt és szabadítsa ki karmai közül a lányt. Jeliszej, az egyetlen, aki igazán aggódik a lányért, lesz útján a segédje. Nem könnyű Dobrinjának és fiatal társának teljesíteni küldetésüket. Semmit sem tudnak a herceg titkos tervéről és meg kell küzdeniük az öreg varázslóval, aki a kereskedővel szövetkezett.

------------------

Ezt a mesefilmet láttam az előbb a DunaTV-n. Először azt hittem, hogy valami hülye orosz mese, de rég szórakoztam ilyen jól. Szerintem még a Shrek 3-nál is sokkal jobb volt. A legjobb a sárkány volt, aki nem tudott repülni sem, plusz még tüzet fújni sem. S mikor mondta a főgonosznak, hogy rágyújtja a házát, akkor előkapott egy gyufát:D Szóval nagyon kedves volt. A karakterek tipikus oroszak voltak. Na szóval jó volt!

Ocean's Eleven - The Original

A mai portál hegesztés után úgy döntöttem, hogy már elég volt ebből a kockulásból és inkább leülök a tévé elé ugyanezt tenni. Ahogy böngésztem az m1 műsorkínálatát, észrevettem, hogy valami Dicső tizenegyet adnak azonnal, amelynek az alcíme Ocean’s Eleven volt. Na mondom ez érdekes. Azt hittem, hogy George Clooney és barátai által fémjelzett filmnek nem volt magyar megfelelője, de gondoltam azért tévedtem, de azért még megböngésztem a teletexten és láttam, hogy bizony ezt 1960-ban gyártották, méghozzá az akkori nagy nevekkel: Frank Sinatra, Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford, Joey Bishop és a többiek.. Na, mondom, akkor megint régről nyúltak le. Szóval aki látta a Dzsordzsos kiadást, akkor körülbelül ugyanerről szól. Danny Ocean falja a nőket haverjával, majd azon gondolkoznak, hogy a nagy csapatot össze kell hozni megint. Itt a nagy csapat a 82-es deszantosok a második világháborúból. Unatkoznak, szóval gondolja Danny, hogy ki kellene rabolni mondjuk öt kaszinót Las Vegasban. Összeszedik emberek, megtervezik, azt jön a finálé, amit nem lövök le. Bár mondjuk ugyan olyan jó, mint a Clooney féle, de itt kevésbé tervezik meg az akciót, nagyobb a kerettörténet és csak kisebb a tevékenység és a rablás, viszont ettől még üde színfolt. Szóval akinek van lehetősége rá az tekintse meg.

Esős, állatkertmentes napok

Mivel tegnap sikerült elpuskáznom időm, ezért nem időben értem Nomimhoz és így nem sikerült eljutni az állatkertbe, hiszen ott sok időt kell eltölteni és nem lett volna ebből elég. Így elmentünk vásárolni, ami aztán nem lett, mert csak sétáltunk. Nekem nem kellett semmi, és talán Nomimnak kellett, de aztán kedve nem lett már hozzá. Este meg esős lett az idő, így inkább punnyadtunk egy film mellett otthon. Azután úgy döntöttünk elmegyünk biciklizni és az nagyon jól esett, hiszen mozogtam már végre valahára. Na majd jön a foci is, de addig még van másfél hét!
Ma is el szerettünk volna menni állatkert, de hét 12kor keltünk, így inkább ebédeltünk és felmentünk fogaskerekűvel hegyre, majd onnan normafa, majd aztán le busszal és már idő volt, és jöttem is haza.

AH - Francia rövidfilm

B3ck blogja írta meg emme kedves kis francia rövidfilm történetét, ami nem más mint egy kedves kislány szereplésével megtudhatjuk miért is és hogyan van benne a paradicsomlevesben a betűtészta!

Lego Grease

Valami őrült ember a Grease, azaz Pomádé egyik számát, ami a kedvencem is feldolgozta kedvenc LEGO figuráinkkal.

1 év

Bizony már egy éve annak, hogy együtt vagyok az én szeretett Nomimmal és csak annyit mondhatok, hogy ennél is többet szeretnék még vele együtt lenni!

Párizs - A Nagy Összefoglalás

Kicsit megkésve, de most jutott időm arra, hogy megírjam a nagy-nagy összefoglalót a párizsi kirándulásomról, amelyet szerettet barátnőmmel tettem meg.

Az előkészületekről nem nagyon ejtenék sok karaktert, mert hát mit kellett intézni? Ugye mit viszünk egyértelmű. Biztosítás: beteg és csomag. Repülőjegy. Euró. Meg a szállás. A szállással szerencsénk volt, hiszen ott dolgozik Nomim unokatesója így az megvolt olcsón, azaz ingyért, igaz csak egy kanapé, de már az is elég volt nekünk.

Akkor az utazás. Ugye minden normális ember repülővel teszi meg ezt az utat, mert rövid és kényelmes. Először megnéztük a fapados árakat és az valahogyan sokkal drágább volt, mintha nem azzal mentünk volna. Tehát a választás az Air France egyik járatára esett, ami 2 óra alatt odaér a Charles de Gaulle reptérre. Kb ennyi idő alatt sem érnék le Pécsre IC-vel, csak hogy tudjuk mihez tartsuk magunkat. Mivel még soha nem repültem… azaz nem ültem utasszállító repülőgépen, mert helikopteren már igen, ezért kicsit azért izgultam, hogy vajon milyen lehet. Nomim is nagyon izgult. Jobban, mint én, de sikerült megnyugtatnom, hogy semmi baj nem lesz. Felszállunk, azt megyünk, majd leszállunk. Ferihegy 2bről mentünk, ami nekem nagyon tetszett, semmi csicsa, szép, meg minden és mindent meg lehetett azonnal találni. Bár a gépünk egy másfél órás késéssel indult így elüldögéltünk a tranzitváróban és nézelődtünk és azt vettük észre, hogy azért itt is vannak mindig. Beszállás, felszállás, leszállás. Semmi sem zavarta meg a nyugalmunkat. Bár Nomimnak a felszállás nem tetszett, hiszen gyors indulás után levegőben voltunk már és ott ilyen érdekes volt, hogy mintha szállna fel, de kicsit visszaesik és ez zavarta egy kicsit, de utána már nem. Nekem egyszerűen csak érdekes volt. Sokat nem láttunk a földet, mert sok volt a felhő fenn. 2 óra repülés után pedig már ott is voltunk. Leszálltunk, kimentünk, megkaptuk csomag és elkezdtünk várakozni a vendéglátónkra, Fannyra. Mire elkeveredtünk az RER-hez és kiszolgáltuk magunkat is kis vízzel, hamarosan meg is érkezett Fanny. Rövid bemutatkozás és máris indultunk befele…

RER-rel egészen be a központig, majd egy átszállás egy deáktérhez hasonló helyen, csak épp itt nem három metró találkozott, hanem vagy 8-10, már nem emlékszem pontosan mennyi, de sok. És a metrók mellett még ugye volt az RER-ek is. Másik metróra felszáll, majd rövid gyloglást követően elékeztünk lakáshoz, ahol volt vagy 6 emelet, de lift az nem volt. Érdekes felépítésű volt. Volt egy konyha, egy fürdőszoba egy nappali és három hálószoba, mert ennyi ember lakott együtt, mert még így is egy kicsit drága a lakás. Szóval kaptunk egy kanapét. ettünk egyet, majd elindultunk még aznap sétálni egyet a környéken, mert azért ott is volt egy két látnivaló. Este nagyon szép volt minden, mert ráadásul felmentünk egy dombra, ahonnét lehetett majdnem egész Párizst látni. Bár már 10 óra volt,de még nem volt sötét annyira, hogy az Eiffel-tornyot is kivilágították volna. Hazafelé menet meg jól eláztunk. Ilyenkor volt nagy forgalma a helyi árusoknak, ahol lehetett esernyőt kapni. Végül is azért nem áztunk el annyira, de azért áztunk egy kicsit.

Akkor most jön a látnivalók felsorolása, hogy mit is láttunk ezalatt az egy hét alatt.
Másnap, azaz pénteken leutaztunk Versailles-ba és megnéztük az ott lévő kastélyt, ami hatalmas volt. Vagyis inkább a kertje volt hatalmas, mert ahhoz képest eltörpült a belső felépítés. Nekem ezeknek a kastélyoknak a felépítése nem tetszik, hiszem egy csomó szoba egybe van nyitva és mire eljutsz mondjuk a saját lakosztályodig, addig egy csomón átmész. Mondjuk nem is voltak annyian, de akkor is. Természetesen csicsa az volt. A kert, na az fantasztikus volt, egy csomó időbe telt, mire mindent megnéztünk, vagyis arra nagyon nem jutott idő, de oda egy bicikli kell, mert egyébként nagyon lefáradsz. Ja és nem is említettem, hogy vagy 1 órát álltunk sorba, mire kastélyba bejutottunk. Hazafelé megálltunk az Eiffel-toronynál, hogy még hétvége és a nagy roham előtt feljussunk a tetejére. Azt hittük, hogy Versailles-ban vártunk sokat, de nem, itt még többet álltunk. Mind a négy sarkánál fel lehetett menni, de mind a négynél rengetegen voltak. Viszont utána mire feljutottunk a tetejére, na azaz élmény megfizethetetlen. Mondjuk azt, hogy tényleg mindent be lehet látni. Nem azt mondom, hogy mikor felmentem, akkor kisfiús szájtátással néztem le, de azért jó érzés volt lenézni. Gyors fényképezés után, kis megpihenés, szájtátogatás után még lementünk és a másik oldalról is lefényképeztük a tornyot, majd hazaindultunk enni, inni, meg kidőlni. Hihetetlen milyen fáradtak voltunk. Evés után azonnal kidőltünk.
Hétvégére kaptunk idegenvezetőt is, de csak szombat délutántól, hiszen Fanny is hétvégén piheni ki magát és akkor jó későn felkelni. Előtte azt ajánlotta, hogy nézzünk meg egy parkot, mert minden egyes kerületben van egy érdekes park, vagyis nem egy érdekes park, hanem egy park, ahol nem sétáltatnak kutyát, nem fekszel ürülékbe, így nyugodtan ki lehet ülni egy kényelmes padra, egy kényelmes fűbe és mindenhol virágok és tiszta környezet vár rád. Ez minden egyes parkra igaz, ne meg az is, hogy mindig látsz futó embereket, minden mennyiségben. Szóval a hétvége az eltelt azzal, hogy megnéztük a nagy gazdag utcát, ahol csicsa minden mennyiségben, na meg gazdag üzletek, hotelek és éppen az egyik előtt várták Tony Parkert, aki éppen aznap házasodott meg valami másik csajjal, akit szintén nem tudtam, hogy ki az. Majd elsétáltunk Notre Dame-hoz. Gyönyörű nagy. Egyetemi részbe, hol sok a diák, csak éppen nem most, nyáron. Megnéztük, hol lakott ezelőtt Fanny. Bastille, ahol egy opera van, és nincsen már Bastille. Megint jól lesétáltuk magunkat és megint jól kifáradtunk. A hétvége másik napján, vasárnap meg a Champs-Élysées és a diadalív, meg megnéztünk, hogy hol is van Sárközy, meg a többi fejes. Délelőtt még egyedül megint elmentünk Nomimmal sétálni, de most azt a helyet néztünk meg, ahol mindenféle fejes kapitányt eltemettek: Les Invalides, plusz még megnéztük az Eiffel-tornyot a másik oldalról is, hogy mindenhonnan legyen megfelelő fotónk.
A hétfői napot a múzeumoknak szenteltük, azaz a Louvre-nak és a Musée d’Orsey-nak. Bár mint kiderült, csak a Louvre-ra jutott időnk, vagyis energiánk, mert egy rövidke sorban állás után 5 órát töltöttünk a múzeumban. És ezalatt mindent megnéztünk, vagyis mindenre vetettünk egy pillantást. Nem vagyok egy nagy múzeumlátogató és nem állok egy kép előtt öt percig, de azért mindegyikre tudok kommentelni valamit. Szóval azért nagy volt, voltak szép dolgok. Ami pedig Mona Lisát illeti. Sokan voltak ott és annyira nem is nagy szám. Bár az mondjuk tényleg érdekes, mintha mindig rád mosolyogna. A látogatás után kidőlve még megnéztük a Tülériéákat, ami nagy park. Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy az öt órás múzeum alatt jó nagy eső volt így az kimaradt az életünkből. A parkban szerencsére már nem esett. Láttunk légi bemutatót, hiszen készültek a nemzeti ünnepre. Majd mire elértünk a park végét már kezdett csepegni az eső. Felszálltunk metró és hazamentünk és kidőltünk úgy ahogy voltunk.
Kedden jöhetett akkor a Musée d’Orsey. Rutinosan gondoltuk, hogy korán odamegyünk és talán sikerül hamar bejutni. Tévedtünk. Mindenki akkor szeretett volna és kb a másik utca sarkáig húzódott a sor. Így úgy gondoltuk, hogy sétálunk még egy jó nagyot előtte, ami meg is volt és kb bejártuk megint az egész belvárost és elmentünk Notre Dame-ig majd vissza, majd akkor álltunk be a sorba és egy óra várakozás után benn is voltunk. Ez a múzeum sokkal kisebb volt, mint a Louvre, de azért itt is sikerült eltölteni egy 3 órát. Viszont az impresszionistákat szeretem így még jobban élveztem is. A mai napon döntöttünk úgy, hogy megkóstoljuk az igazi franciakaját és elmentünk egy étterembe. Mivel kicsit estére terveztük a dolgokat és még volt egy kis időnk a múzeum után ezért körülnéztünk a térképen és találtunk egy parkot, amit még nem láttunk, így elmentünk oda és egy nagyot pihentünk. Éppen megint eső után volt és szerencsére utána sem esett, szóval jókat várakoztunk, utána meg egy jót ettünk. Fanny, Fred (egyik lakótársnője [Frederic]) és mi. Valami rákocskákat ettem, meg egy finom kis kacsát, meg valami körtés sütit a végén. Mikor befejeztük és mindenki jóllakott, akkor mi Fannyval metróra, Fred pedig biciklire szállt, és végül Fred nyert, ami azért jelent valamit, pedig azért itt gyorsak a metrók is. És ráadásul olyan metróval mentünk, amiben nem volt vezető. Kaja után kidőltünk és most egy kicsit tovább aludtunk.
Szerda volt az utolsó nap, amikor még valamire időnk is volt, de mivel már mindent láttunk így úgy gondoltunk elmegyünk egyet vásárolni és sikerült is nekem venni egy úszónadrágot és majdnem egy rövidnadrágot is, de az nem jött össze, mert nem volt a méretemben. Nomimnak nem sikerült semmit, mert kicsit finnyás volt. Pedig már azt hittem velem nem lehet vásárolni:D Vásárlás után találkoztunk Fanny húgával is, aki éppen útközben volt, hogy elmenjen barátjával Dél-Amerikába, de azért még szorított nekünk időt. Vele is még megnéztük, amit esetleg még nem láthattunk, beszélgetünk, majd elbúcsúztunk és hazamentünk. Előtte még a közeli parkba benéztünk, ahol egy jót szundiztam és pihentünk.

Eljött az utolsó nap, amit egy kis bevásárlással töltöttünk. Ennivaló az útra, meg néhány dolog, amit hazaviszünk az otthoniaknak, majd irány ki reptér, felszállás, leszállás és máris a szeretett Budapestünkön voltunk. Bár megjegyzem a becsekkolás a Charles de Gaulles-on sokkal rosszabb volt, mint ferihegyen.

A végére szoktam hagyni mindig a nagy összefoglalást, hogy mi is volt a lényeg meg minden. Most csak azt tudom mondani, hogy feledhetetlen egy hetet töltöttem Párizsban az én egyetlenegyemmel, Nomimmal!

Hétvégi nagy pihenés

Gárdonyból hazaérve kellett még egy kicsit munkálkodnom egy projekten, majd utána kiderült, hogy hétvégén teljesen szabad leszek. Így azonnal hívtam Nomimat, hogy az egész hétvégén az övé vagyok és senki másé nem. A találkozást már aznap megejtettük. Este ettünk egy jót, majd azonnal beis dőltünk az ágyba, mert mind a ketten hullák voltunk. Ő azért, mert unokatesójának gyerekére vigyázott és hát hiperaktív az a gyerek, én meg ugye Gárdony miatt. Másnap segítettem Nomimnak és anyukájának bevásárolni, majd ebéd után elmentünk szüleivel Nagymarosra, ahol aztán tényleg sikerült megint tovább pihennünk magunkat. Fürödtünk, úsztunk, meg ettünk, ittunk, pihentünk, pihentünk és pihentünk. Szóval jó kis pihenés volt a hétvége. Ma pedig itt vagyok!

Gárdony

Csütörtökön és Pénteken, még múlt héten, lementünk Gárdonyba Mátéval és Gergővel, hogy meglátogassuk Raszta Mónit és Dórszit, mert ott vannak és nyaralnak és punnyadnak. Még mielőtt még elindultunk volna jól bevásároltunk, vagyis csak a szokásos. Chips és Pia, na meg valami Innivaló az útra. A vonatút csak egy órácska volt, de az is elég volt abban a melegben. Gyors kontaktus után kiderült, hogy Velencefürdőn kellene leszállni, csak hát ott a gyorsított vonatunk nem áll meg, így mentünk Gárdonyig, majd vissza kellett gyalogolni egy kicsit. Máté vett egy kis ásványvizet, mert ugye nem talált kólát a pennyben, de kiderült a mellette lévő sparban lett volna. Na de ez már részletkérdés. Majd útközben összefutottunk, akikhez mentünk. Érdekes lett volna, ha nem tettük volna meg, mert akkor biztosan elkerültük volna egymást. Találkozás után egy gyors ismerkedés, akikkel még nem ismertük egymást, majd mentünk a másik irányba vissza fürödni. Kiderült, hogy azért nem jártak sokat fürödni, mert messze van és vagy 20 percet kell gyalogolni és az nagyon fárasztó tud lenni, így inkább csak otthon punnyadtak. De ma fürödtek és velünk. Végül is nem maradtak le semmiről, mert nagyon hideg volt a Velencei-tó, meg nagyon iszapos is, szóval inkább maradok a Balatonnál. Pancsi után bevásárolás. Este egy kis kaja, egy kis filmezés, egy kis piálás, egy kis jól érezzük magunkat, egy kis sztorizgatás, egy kis zenehallgatás. Egy nagy kidőlés, majd reggel felkelni egy nagy zombiként, akik Cartoon Networköt néznek. Majd hazamentünk és egy új élménnyel gazdagodtunk!

Dexter magyarul

Viasat3-on lesz magyarul Dexter augusztus végétől!

Ocean's Thirteen

Tegnapi nap folyamán a Magyarítások Portál vezetősége tartott egy kis összeröffenést, ahol sok mindent meg kellett beszélni, hiszen nagyok vagyunk, mindenki tudja még mi is. Na meg néhány tervet, ügyet meg minden.



Majd ezek után kitaláltuk, hogy aszonyokkal el kellene menni valami filmet nézni. Na meg ha már itt vagyunk westend, akkor miért ne. Andy Transformerst szeretett volna, de én azt láttam. Shrek 3-at is akart, de azt is láttam. Harry Pottert is akart, de azt meg Nomim nem szerette volna. Így lett az Ocean's Thirteen, de nem a westendben, hanem a Mammutban, mert barátnőm nem ért volna időben a westendbe.

Valamelyik újságban olvastam, hogy ez a film tipikusan azért hordoz ennyi nagy színészt, hogy jó sok bevételt generáljon és mindenki el tudja ezzel látni magát és tudja vinanszírozni a művészfilmjeit. Bár itt kifejezetten George Clooney-ra gondolt a szerző, de tényleg így igaz. A sok név hallattán mindenki megnézi, hogy hogyan parádéznak együtt. Ismét kirabolnak egy kaszinót, ismét nagyon szól minden, de csak egy jó forgatókönyvve van, meg a színészek. Az a tipikus egyszer megnézem és nagyon jót szórakozok, de semmi mondanivalója nincsen. Mármint nem fogsz elgondolkodni a világ értelmén, hanem, mint mondtam a tipikusan csak szórakozok egyet. Még a L'ecsóban is sokkal több mondanivaló volt. Bár azt vettem észre, hogy egy anyázás sem volt a filmben, egy pisztolydördülés sem.

Akik láttál az előző részeket nem fognak csalódni, mert ugyanolyan. Az elképzelésen semmit nem változtattak, kockáztatni meg nem szerettek volna!

Reggeli hülyék

Na ez a mai nap is jól kezdődött nekem. Vagyis sikerült hétkor, igen jól látjátok ,hétkor felkelnem, mert egyszerűen nem tudtam már hova aludni, pedig azért szerettem volna. A második lépés az volt, hogy halottam egy nagy bummot, na gondolom kinézek az ablakon. Erre látom, hogy egy autó ott áll a sínen egy kicsit keresztbe. De nem ott ahol átmehetne ilyen kis betenon, hgy egyszerűbb lenne, nem, ott ahol sínek vannak jó nagyon. Elgondolkozva kétféleképpen juthatott oda. Mivel körbe van patkázva a sín és mellette parkoló van, ezért lehet, hogy hátratolatott és túljutott rajta, de az sem olyan egyszerű, mert azért nagy az a patka, deki tudja. Akkor a másik, hogy mellette van egy ilyen átkelő az autósoknak és valahogyan megijedhetett ott és ráhajtott a sínekre, majd onnan megpróbált leevickélni, de az sem jött neki. Ki tudja. Viszont először jött a villamos, nem tudott tovább menni, majd jöttek a rendőrök, valami forgalomirányító, akkor az a valami nagy sárga böhöm autó, aztán egy daruskocsi, azt egy másik nagy böhöm nagy ilyen sárga kocsi, hogy kettő legyen belőle. Majd ezek mind együtt nézték, hogyan juttassák le az autót. Érdekes volt nézni. Közben természetesen utaok kaptak potlóbuszt, majd happyend a végén és a kocsi lejött a sínről.