Születésnap

Na így már 19 évesen is ugyanúgy érzem magamat, mint anno 16, majd 17, majd 18 évesen. Semmi sem változott, csupán annyi, hogy eltelt még egy év és öregebb lettem, és tapasztaltabb, amit igazán megvalva érzem is. (Nem kell itt azonnal nevetni, igenis tapasztaltabb lettem rengeteg dologban, nem mindenben, de a legtöbben.) Akkor essék szó néhány szó a szülinapi buliról, amit Kingával és ZSigivel hoztunk össze tegnapelőtt.

Kezdetnek ugye bevásároltunk, majd elmentünk a Kingáékhoz (mert ugye ott voltunk), ahol kicsit rendbeszedtük a házat. Aztán utána tömény punnyadás következett, de miutána többiek megérkeztek minden rendbe jött. Beszélgettünk ettünk ittunk. Mónitól kaptam egy zoknit, amelyen a Make love, Not war kis szöveg volt, jaj és majd elfelejtettem, hogy narancssárga színű!!! Ezt követően úgy 10 óra felé elkezdtem unni a következő csodálatos zenéket: Kárpátia, Sonáta, és hasonlós nyalánkságok. Emiatt Szamurannal kint hallgattuk a telefonjáról a bulizós zenéket, amelyek ilyenekre valóak, de a többiek a zene egysíkúságuk miatt nem hallgatnak meg, de nekünk akkor jó volt. Azonban ez sem tartott sokáig és bealustunk Szamuval.

Reggel...Hajnali fél hétkor Szamu azzal ébresztett fel, hogy nincs-e kedvem elmenni vele a Mekibe kajálni, mert neki ehhez van kedve. Mivel, ha egyszer reggel felkelek nem tudok visszaludni, mondom oks. De mivel az Árkádban a meki zárva volt, így elmentünk a Subwaybe kajolni, ami nagyon jó, de az is csak 8kor nyitott, de azt már megvártunk. Majd utána Szamu vett egy Sennheiser fejhhalgatót, én meg elhoztam a gépem a szervízből!

Azt hiszem röviden és tömören ez volt a szülinapom. Igaz uncsi volt, de találkoztam nagyszerű emberrekkel ismét: Kicsi Viki, Cuncimókus, Laki, János, JÓZSI, Kinga, Zsigi, Kozi, Tofa, Richi, Szamu, Szürke, Sün, András (Bocsi ha valakir kihagytam volna)