A találkozás

Gondolom még mindenki emlékszik a mi két hősünkre, a királylányra és a hercegre, bár már elég régen halhattunk róla, de nem aludtak nem pihentek és végre valahára összefutottak. Azonban ennyire ne rohanjunk előre, hiszen akkor nem lenne semmi.
Szóval drága egyetlen királylány és a herceg végre megbeszéltek egy időpontot, amikor elméletben nincsen senkinek semmi, azaz mindenki ráér, és senki és semmi nem fog közbeavatkozni az ő egyetlen és meghitt találkozásukba. Időpont helyszín egyeztetve. Azonban a hercegnek munkája adódott volna az időpontra, de mivel senki és semmi nem állhatott az útjába, lemondta. Most többet ér ez a találkozó, mint egy kis pénz (bár az sem jönne rosszul, de nem térünk el a küldetéstől, ez csak egy kis bűbáj, a pénz szaga, ami nagyon csábító, de a királylány szépsége még erősebb bűbáj ennél.) Tehát hercegünk minden erejét és bátorságát bevetve készülődött a nagy találkozásra. Előtte még százezer-egyszer elismételte barátjának, hogy találkozni fog végre vele és nyugodtnak kell lennie, kiegyensúlyozottnak és lehetőleg nem idegesnek, de ez valahogyan nem minden időpillanatban ment főhősünknek. Teltek múltak a napok, órák, percek, másodpercek, tizedmásodpercek, századmásodpercek, ezredmásodpercek, de még hercegünknek mindig az az érzése támadt, hogy ez a találkozás a távoli messzi időben fog bekövetkezni egy távoli galaxisban, de azzal nyugtatta magát, hogy az erő vele van és nem állhat senki az útjába, még maga a Sötét úr , Darth Vader sem, akinek azért van ereje ebben a közeli galaxisban is.
Bizonyára kedves olvasómnak feltűnt, hogy szeretek szép hosszú, és értelmetlen mondatokba bocsátkozni, aminek a végére már én sem tudom, hogy mi volt a mondat elején, de ettől lesz igazán szép... inkább kerek történet, amelyben esetleg még bele is zavarodsz, hiszen most már a nem tudom hányadik sornál tartok, és közben ennek az egyetlen egy kis bekezdésnek annyi lett volna a mondanivalója, hogy néha inkább a ujjaim járnak, mint a gondolataim. Na akkor folytassuk is a történetünket, hisz azért vagyok itt, hogy tovább meséljem csodálatos és bátor főhőseinknek a történetét. (Bár most vissza kell néznem, hogy hol is hagytam abba.)
A találkozás előtti napon a királylány közli, hogy el kell mennie orvoshoz. Ekkor a hercegben minden megállt: vér, levegő, víz, minden, ami egy testben folyik. Azonban a feszült csendben a hősnőnk ráeszmél, hogy azt kellett volna mondania: sportorvos és akkor nem fagy meg ennyire a levegő. Tehát a királykisasszonynak csak egy kis sportorvosi vizsgálatra kell menni a tánc miatt. Hercegben minden elindul: vérkeringés, levegővétel, iszik egyet, és megnyugodott, hogy nincsen semmi baja az egyetlenegy kedvesének. Beleegyezett, hogy elkíséri, hiszen miért ne tenné meg. Ezzel a nagy találkozási előtti nap is elmúlóban van, azonban ez telik a leglassabban, mintha még egy évet kellene várnia, olyan lassan múlik az idő, ami természetesen ugyan olyan gyors mint eddig volt, viszont hercegünknek nem az, de tudja, hogy az idő relatív, de hogy ENNYIRE, na ezt nem hitte volna, de kezd beletörődni, hogy nem minden úgy van ahogy azt elképzeli. Felesleges idejét így zenehallgatással és írással tölti el, ami ugyan ismét csak nem gyorsítja fel az időt, de legalább nem gondol rá. Majd elaludt nagy nehezen, közben is a királylányra gondolva és eltette magát a nagy napra.
Elérkezett hát a vára várt nap. Mivel azonban hercegünknek korán kellett kelni, hiszen tanulmányait ugyanúgy folytatnia kell, mint eddig, mert az is fontos, de már nem sok van hátra. Röplabda edzése után a felesleges dolgokat letette barátainál, hogy minél könnyebben menjen királylánya elé. Még várakozott volna barátainál, hogy ne menjen a helyszínre olyan hamar, de mondta magában inkább ott vár, minthogy késsen, bár tudta, hogy minden királylány késik, de ez nem zavarta őt, és elindult sárga és kék paripájával a kijelölt helyre. Ahol meglepetéssel konstatálta, hogy kedves már ott van és vár rá. Ekkor elgondolkozott volna, hogy de jó lett volna hamarabb jönni, és akkor több időt töltenek el együtt és még hamarabb is ideért volna mint ő, de már mindegy, az a lényeg, hogy végre találkoztak. Utukat vették az orvoshoz, miközben felültek egy sárga paripára, ahol az út folyamán csak beszélgettek és beszélgettek. Majd miután odaértek az orvoshoz, szomorúan realizálták, hogy bizony ma nem mennek be ide, ugyanis alig 15 perccel ezelőtt lett vége a rendelésnek, így ma nem kap pecsétet és aláírást a királykisasszony. Majd ezek után kiültek egy padra és folytatták, ott ahol a lovon abbahagyták. Sajnos azonban a drága, egyetlen és szép királylánynak el kellett menni pár órán belül, de ez nem szegte kedvét főhőseinknek és csak beszélgettek, beszélgettek, mintha ezer éve nem látták volna egymást.
Az elválás pillanata nehéz volt ugyan, de megígérték, amint lehet találkoznak ismét.